Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

uj_verz1.png

 

ECG: a tökéletes vidéki stílus

2019.08.31

| Menüpont: Értékek

9890abcbe9bb7d1977722dc8e1738117.jpg

Egy harmonikus és otthonos vidéki fészek megteremtése a családunk számára: a regényírás után ez a legkedvesebb elfoglaltságom. Mindig is sok időt töltöttem az otthonunk tökéletesítésével, és bár még igen távol vagyok a vágyott céljaimtól, már az odavezető út is számtalan izgalmat tartogat egy magamfajta kreatív nő számára.

Az otthonteremtés nálam nem merül ki lakótereink tökéletesítésében – bútorok újrafestésében és kárpitozásában, függönyök-terítők-párnák varrásában, kidobásra ítélt kacatok dísztárgyként való újragondolásában –, nagy lelkesedéssel ékesítem a családtagjaim öltözködését is. A lakóhelyünk és házunk hangulatának megfelelően az öltözködésben az angol vidéki stílust kedvelem. Ennek a lenyűgöző otthonosságot árasztó eszköztárnak az alapvető kellékei a kötött felsőruhák és változatos tweedszövetek tarka kavalkádja. Egyszerűen nem tudok betelni ezekkel az anyagokkal és párosításokkal; így ezt a szenvedélyemet a családtagjaimra is sikerült ráragasztanom. Emiatt jó pár embert el kell itthon látnom kötött mellényekkel, amiket egy english country gentleman stílusához méltó ötletességgel igyekszem megalkotni számukra...

 

A megbocsátás rózsakertje (3)

2019.07.07

| Menüpont: Értékek

rose-couple.jpegEmberi természet szempontjából tehát a férjem és én a két végletet testesítjük meg a megbocsátás dicsőséges küldetésében. Mivel az uram számára a sérelmek elengedése egy gördülékeny folyamat, ezért ő egy nyitott és szívélyes ember, aki könnyedén forgolódik társaságban is. Én azonban – mivel nehezen és sokára tudok csak megbocsátani – a formálódó emberi kapcsolataimban eleinte kimért, sőt alkalmanként elutasító vagyok, aki nem szívesen kezdeményez felületes diskurzusokat csupán a közösségápolás kedvéért.

Erre a problémámra nyújtott tehát szokatlan megoldást az Úr által inspirált és azóta is szeretettel ápolgatott rózsakertem. Ezáltal sikerült ugyanis kigyomlálnom magamból – a megbocsátás rózsáinak gyomlálása közben – azokat a mélyen gyökerező fájdalmas sebeket, amiktől saját képességeim szerint talán egy élet is kevés lett volna megszabadulnom. Most azonban őszintén mondhatom: végre kijutottam a fényre! Mióta a megbocsátás rózsáit elültettem, az emberi kapcsolataim építésében, a testvéreimmel való közösségteremtés küldetésében is sokkal jobb tanítványává váltam az Úrnak...

 

A megbocsátás rózsakertje (2)

2019.06.18

| Menüpont: Értékek

sophia2.jpgNéhány dolgot tudnotok kell rólam, hogy a maga teljességében érthessétek meg annak a fantasztikumát, ahogy Isten engem a megbocsátás keskeny ösvényén olyan nagy körültekintéssel végigvezetett. Mert a Szent Szellem zseniális pszichológ: Nála jobban senki sem képes a defektjeink befoltozására! Mivel pontosan ismeri a szívünk és lelkünk működését, így képes minden olyan esetben tökéletesen személyre szabott terápiát alkalmazni, mikor erre az életünkben szükség mutatkozik. Az Úr tehát úgy vezetett ki engem a saját magam köré buherált lepusztult viskómból, ahogy arra egyetlen földi terapeuta sem lett volna képes!

 

A megbocsátás rózsakertje (1)

2019.06.01

| Menüpont: Értékek

19.jpgFérjuram és én nagyon különbözőek vagyunk. Ő egy nyugodt, higgadt és békés ember; én egy izgága, temperamentumos, harcos típus vagyok. Ő az egész világgal képes jóban lenni, mert sohasem ítélkezik az emberek felett. Nekem mindenkiről van véleményem, és csak kevés ember társaságát vagyok képes élvezettel elviselni. Ugyanakkor ő nem valami jó emberismerő, míg én úgy átlátok az embereken, akár a pucolt üvegen. Ő senkire sem képes haragudni és bármit képes megbocsátani, még a legdurvább, legotrombább bántásokat is, míg én évtizedekre visszamenőleg emlékszem minden apró mozzanatára annak, ahogy a lelkivilágomba belegyalogoltak. Ezért számomra a megbocsátás – évtizedeken át, még keresztényként is – szinte lehetetlen küldetésnek számított...

 

Vikingek - sorozatkritika

2019.05.16

| Menüpont: Értékek

image_20170802_071018_42229.jpgHosszú és fájdalmas szülés volt, de valahára a végére értem. Mondhatom, megszenvedtem ezt az időszakot. Mégis hősiesen kitartottam, hogy saját szememmel győződjek meg róla, kikkel is állunk szemben! Vegyük tehát sorra, milyen veszedelmekkel kell farkasszemet néznie napjainkban a valódi hittel élő keresztény embereknek, mert ez a sorozat – az eddig elkészült öt évadában – talán az összeset előrevetíti számunkra. És mindenkit figyelmeztetek: ne legyenek illúziói!

 

Télbúcsúztató

2019.05.03

| Menüpont: Értékek

1.jpgBár a tavasz feltartóztathatatlanul berobbant az életünkbe, néhanapján hidegebbre fordul az időjárás, így napközben is be kell még gyújtanunk a kandallóba. Amikor ideköltöztünk a főváros peremére, nő létemre bizony nekem is meg kellett tanulnom a hogyanját ennek a fontos tevékenységnek, hiszen a férfiak nem lehettek mindig kéznél a kedvemért. Ha nem tudom egyedül megoldani a tűzcsiholást, akár estig is ülhetek takarókba bugyolálva a lassan dermedő házban, forró teával a kezemben (volt ilyen). Nálunk ugyanis nincs gázfűtés, csak a jó öreg fára számíthatunk a csikorgó napokon...

 

PADDINGTON, A CSIRKE TARKA PULÓVERBEN

2018.11.17

| Menüpont: Értékek

46492585_249961722367607_634240105522921472_n.jpgAmikor tíz évvel ezelőtt végleg magunk mögött hagytuk a nagyvárost, hogy egy békés, az élő természet uralma alatt virágzó édenben éljünk, sok minden megváltozott az életünkben. Felelősséget kellett vállalnunk új dolgokért, tárgyakért, de leginkább élőlényekért. Nem egy puccos, portaszolgálattal hivalkodó kertvárosban kerestünk magunknak menedéket, hanem egy emberek által szórványosan látogatott érintetlen vidéken. A körülöttünk kiparcellázott telkek tulajdonosai leginkább csak a hétvégéken tiszteltek meg bennünket a jelenlétükkel, főként azért, hogy a füvet lekaszálják vagy kertészkedjenek egy keveset. A mi házunk egy nagyobbacska domb tetejére épült, melynek lankáján húzódó földünk vége már jócskán lejtősnek adódott, ám észak-keleti tájolása miatt nem igazán volt alkalmas kertészeti művelésre. Szőlőt tehát nem telepíthettünk rá, esetleg teraszolásban és igénytelen cserjékkel való beültetésben gondolkodhattunk, ami – lássuk be – egy majd kétszáz négyzetméteres területen azért pazarlásnak számít. Mivel sokáig nem tudtuk eldönteni, mihez kezdjünk vele, a szomszédokhoz hasonlóan mi is csak a füvet nyírtuk rajta bosszankodva, hiszen ennyivel is kevesebb hasznosítható földterület állt rendelkezésünkre.

Aztán egy szép napon beütött nálunk a heuréka: tartsunk rajta tyúkokat!

 

Prófétikus wc-deszkák

2018.10.14

| Menüpont: Értékek

vilagitotorony.jpgErősen gondolkodtam, megírjam-e ezt a történetet. Aztán úgy döntöttem: bevállalom. A sztori tanulsága igen szimpla, de annál üdítőbb: egy hívő ember bármiből képes lehet tanulni.

 

Az úgy esett, hogy a családunk évek óta használt, remekbe szabott wc-deszkája tönkrement. Gyönyörű napraforgós rétet ábrázolt, zöld-sárga csodás mesevilággal, aminek látványa már a kényszerű panelévek alatt is egy szebb jövő reménységével hatotta át a szívünket. A wc-deszka üzenetét csak egy bolond nem értette volna meg: „Nekünk is lesz egyszer kertes otthonunk!”. Aztán teltek az évek és a wc-deszka által közvetített prófécia beteljesedett: Isten megáldott minket a tökéletes hellyel, ahol igazi otthont építhettünk magunknak. Az Istentől rendelt utunk egy erdős-dombos vidékre vezetett, ahol a napraforgós rétek világa karnyújtásnyi közelségben zümmögött. Gyönyörű kilátás, idilli környezet, pontosan olyan, amilyenre egész életünkben vágytunk. A napraforgós wc-deszka természetesen ide is átköltözött velünk, de bármennyire ragaszkodtunk is hozzá, az évek során betöltötte küldetését, így ideje lejárt, mennie kellett...

 

Az én hercegem, fehér lovon

2018.10.04

| Menüpont: Értékek

me.jpgAmikor az életünket átadjuk Jézus Krisztusnak, Ő azonnal munkába kezd bennünk; ezt minden frissen megtért hívő ember kétség nélkül megtapasztalja.

 

Én a megtérésem dátumaként 1993-at szoktam megjelölni, mert innentől volt a hívő életem egy elkötelezett, valódi keresztény élet. Valójában azonban három évvel korábban, 1990-ben adtam át az életemet Jézus Krisztusnak, a középiskolás éveim alatt. Akkor az egyik osztálytársam hívott el a gyülekezetbe – ahová egyébként a mai napig is járok. Nagyon furcsa és ijesztő volt számomra akkor ez az élmény, főleg a templomok szakrális légköre után, ez azonban nem tudott engem visszatartani attól, hogy az első megtérésre felhíváskor kisétáljak a színpad elé. Tiszta feketébe voltam öltözve és egy saját kezűleg horgolt miniszoknyát viseltem, amiben – bár senki nem tette szóvá, mégis – rendkívül kényelmetlenül éreztem magam. Ezért a hatalmas hosszú, fekete télikabátomban ültem végig az istentiszteletet, és abban is mentem ki a megtérő imára...

 

Az utolsó interjú C.S.Lewissal

2018.06.23

| Menüpont: Értékek

cs-lewis.jpg"Wirt: Lewis professzor, ha lenne egy fiatal barátja, aki keresztény témákról szeretne írni, mit tanácsolna neki, hogyan készüljön fel a feladatra?
Lewis: Azt mondanám, hogy ha valaki a kémiáról akar írni, kémiát tanul. Ugyanez igaz a kereszténységre is. De magáról a mesterségről szólva, nem tudom, hogyan adjak valakinek tanácsot az írással kapcsolatban, hiszen az tehetség és érdeklődés kérdése. Úgy hiszem, hogy azon ember válhat igazi íróvá, akit nagyon erősen megérint a dolog. Az írás olyan, mint a vágy, vagy a vakarózás, amikor viszketünk. Egy nagyon erős impulzus eredményeként jön létre, és ha ránk tör, akkor utat kell engednünk neki."