Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

3. fejezet

2019.10.20

3. fejezet

 

Emilyt a nyomozó látogatása utáni napon a szerkesztőségben hívták fel, hogy következő reggelre berendeljék a városi központi rendőrőrsre, vallomástételre. Ambivalens érzésekkel nézett a dolog elébe, mert bár cseppet sem volt ínyére egy újabb kihallgatás, a szívét izgalom járta át arra a gondolatra, hogy ismét találkozhat Chris Pepper különleges nyomozóval. Munka után még a plázába is beugrott, hogy vegyen magának egy új ruhát az alkalomra. Fárasztónak ígérkezett a másnap, mert estére még a Városházára is hivatalos volt: a magazin kiküldött újságírójaként ugyanis tudósítania kellett egy nagyszabású jótékonysági eseményről. Az ilyen zártkörű rendezvényekre – ahová csak az elit sajtó meghívottai nyerhettek bebocsátást – általában saját fotósa is elkísérte. Most azonban nem volt kedve egész este instrukciókkal ugráltatni egy kollégát, miközben ő a vacsoraasztalnál pózol a delikát közönséggel. Jó előre eldöntötte hát, hogy inkább maga fényképezi majd az estélyre felvonuló fényűző kompániát.

 

Emily Green az egyetem után nem kapott azonnal újságírói állást, ezért jelentkezett az álmai netovábbját megtestesítő Rouge magazinhoz, kézbesítőnek. Hogy ez az idő se teljen hiába, beiratkozott egy fotós iskolába. Frissen megszerzett újságíró diplomájával a zsebében tehát napközben iratokat, csomagokat és leveleket hurcolászott az exkluzív szerkesztőségben irodáról irodára; míg munka után fiatalos hévvel kutatta a fényképezés rejtelmeit. Közben igyekezett gondosan ápolni lelkében a reményt, hogy a cégen belül előbb-utóbb biztosan érvényesülni engedik. Nyugodt és derűs évek voltak ezek, bár álmai beteljesedése még váratott magára. A felesleges rongyrázást kerülte, próbált következetesen és szerényen élni, a szíve pedig csordultig volt hittel és bizakodással. A magazin menő szerkesztői és újságírói többnyire tudomást sem vettek róla, gyakran annyit sem érzékeltek a jelenlétéből, hogy fogadják a köszönését. Emily azonban nem vette a szívére ezeket a dolgokat. Csendben végezte a munkáját, szabadidejében gyakorolta a fényképezést, miközben buzgón imádkozott, hogy adódjon számára lehetőség az előrelépésre. Három évébe telt, mire végre megürült egy újságíró-gyakornoki hely a lapnál. Hatalmas reményekkel adta be belsős pályázatát az állásra, amit végül – egy fáradtságos kiválasztási procedúra után, Isten segítségével – meg is nyert. Öt évnyi kemény munka következett ezután, melyben a legalantasabb irodai pepecseléstől kezdve, mások cikkeinek korrektúrázásán át, hír- és képszerkesztők segédjeként szorgoskodva, rengeteg túlórával és gyakori éjszakázással egyre feljebb jutott a szerkesztőségi ranglétrán. Amikor lejártak a gyakornoki évek és rendes újságíróvá avanzsált a lapnál, már komolyabb feladatokban is megcsillogtathatta szakmai kvalitását. Nem sokkal a harmincadik születésnapja után pedig – nagy meglepetésére – előléptették rovatvezetővé, és béreltek számára egy fényűző apartmant a tengerparton.

 

A siker azonban nem tette Emilyt más emberré. Az Istennel való kapcsolata révén meg tudott maradni olyannak, amilyenné a szülei nevelték. Továbbra sem esett hasra a patinás magazin hivalkodó miliőjétől, és kizárólag annyiban volt hajlandó alkalmazkodni az aktuális trendekhez, hogy a munkáját a legjobb tudása szerint végezhesse. Magára tudta ölteni a nagystílűség álarcát, ha éppen ez volt számára a célravezető. Tudott úgy öltözködni és viselkedni, hogy befogja a kíváncsi fürkészők fecsegő száját. De a magazin-újságírás által képviselt felszínességet soha nem tette életmódjává. Hagyományos értékekben hitt, és erősen ragaszkodott is hozzájuk. A kényszerű megalkuvások pedig valahogy rendre elkerülték. Maga sem tudta pontosan, hogyan lehetséges ez, de az írásaiban sohasem kellett kompromisszumokat vállalnia, például párkapcsolati szabadosságot propagálnia. A főnökei hagyták szabadon kibontakozni, és nem dobták vissza hagyományosan értékközpontú cikkeit. Emilyt pedig a könnyed női limonádék világa cseppet sem frusztrálta, mert – meggyőződése szerint – minden nő fogékony a rózsaszín felhőkbe csomagolt témákra. Nem a sekélyesség fakasztja fel a női lélek ilyen irányú igényeit, még ha a magasabb intellektus képviselői ezt próbálják is elhitetni. Szerintük az okos nők nem érzelegnek; titokban mégis minden nő könyvespolcán ott lapulnak a romantikus regények, hisz nincs selymesebb balzsam a viharokban hánykolódó hölgyszívek számára, mint nagy adag édes nyalánkságot kanalazni egy szerelmes kötet barátságos társaságában.

Emily tehát szerette és kiválóan végezte a munkáját; nevét szakmai körökben egyre többen megismerték és elismerték. Lassan megnyílni látszott előtte az út, hogy a vattacukros csacsogásról átnyergeljen a komolyabb hangvételű újságírásra.

 

A plázában sétálgatva önkéntelenül bár, de folyton Pepper nyomozó járt a fejében. Vajon milyen színű ruha tetszene neki leginkább? Esze ágában sem volt elcsábítani a férfit, hiszen – meggyőződése szerint – egy tisztességes nő nem tesz ilyet, még egy szingli férfival sem. De szépnek mutatkozni egy számára kedves személy előtt, abban igazán semmi rossz nincsen! Csak jó benyomást akar kelteni, ennyi az egész! Minden más úgyis Isten kezében van. Chris egyedülálló hívő ember, ahogyan ő is. És mivel Emily oly sok éven át következetesen utasította vissza a férfiak ajánlatait annak reményében, hogy egyszer majd találkozik egy igazán kivételes emberrel, aki rabul ejti a szívét, így nem érzett bűntudatot amiatt, hogy tetszeni vágyott a nyomozónak. Hogy a szívének rabul ejtése már megtörtént volna, azt persze nem merte határozottan állítani. Csak annyit tudott biztosan, hogy a Chrissel való találkozás óta sajgott a szíve az örömtől, ami persze még nem feltétlenül jelentett köztük folytatást. Ő semmiképpen nem kezdeményezhet; azt rendkívül méltatlannak érezte volna! Ha a férfi nem érdeklődik iránta, akkor annyiban kell hagynia a dolgot. Akkor bizony következetesen ellene kell állnia annak az erős vonzalomnak, ami Chris irányába húzza. Ha a holnapi találkozásukon nem találja kölcsönösnek az érzelmeiket, a lehető leggyorsabban ki kell vernie fejéből a nyomozót. De ha Istennek esetleg más tervei vannak, akkor úgyis kialakul majd köztük szépen minden. Neki pedig onnantól nem is lesz más dolga, mint rábízni az egészet a Teremtőre, sokat imádkozni a közös jövőjükért, és persze minden találkozásukra pompásan kirittyenteni magát!

 

Mivel a délutáni ruhaválasztás igencsak elhúzódott, Emily a pláza étkező szintjén vacsorázott egy kedves, romantikus könyv társaságában, amit pár perccel korábban vásárolt az emeleti könyvesboltban. A másnapi kihallgatásra beszerzett ruhája egy fűzöld muszlinból készült, hercegnő szoknyás, térdig érő, rövid-ujjú darab volt, ami praktikusan munkába is felvehető a hétköznapokon, de egy nyáresti romantikus vacsora alkalmával is probléma nélkül megállja a helyét. Na, nem mintha kilátása lett volna romantikus vacsorákra; ő csak a barátnőivel mozdult ki néha egy jó kis étterembe, a közös csajos esti mozi után.

”Ami késik, nem múlik!” – gondolta vidáman, miközben a próbafülke tükrében illegette magát, és elégedetten gyönyörködött kibontott hajának vörös ragyogásában, amely csodásan mutatott a ruha zöld előterében.

 

Másnap reggel igencsak korán kelt, hogy a kihallgatás előtt bőven legyen ideje a készülődésre. Nem sokat aludt az éjjel, mert muszáj volt kivégeznie azt a bájos, romantikus könyvet, amit még vacsora közben kezdett el a plázában. Egyszerűen nem bírta letenni! Aztán mire – nagy bánatára – a történet végére ért, már csak néhány órája maradt az alvásra.

”Annyi baj legyen! – gondolta reggel vidáman. – Majd hétvégén kialszom magam. Az ilyen napokra szokta mondogatni drága nénikém: aki sokat alszik, keveset él!” – és már szaladt is a fürdőszobába zuhanyozni. Aztán kikészítette az arcát, és megalkotta a frizuráját. Két óra elteltével – mikor ezekkel végzett – belebújt szépséges új ruhájába, amit Pepper nyomozó kedvéért vásárolt. Végül indulásra készen megállt a hatalmas, tükrös gardróbszekrény előtt, hogy szemügyre vegye az összhatást. Tökéletesen meg volt elégedve a látvánnyal! Fiatalnak és ellenállhatatlannak érezte magát, és mélységes megnyugvással töltötte el a tudat, hogy egyáltalán nem néz ki vénlánynak. Biztos volt benne, hogy nem a külső adottságain fog múlni a férjhez menés.

Na, nem mintha folyton ezen járt volna az esze az elmúlt tizenhét évben, hiszen a karrierje és gyülekezeti szolgálata jócskán lekötötték az energiáit. Időnként azonban a szíve mélyéből felszínre bukkant a csendes vágy, hogy ő is tartozzon valakihez. Most pedig, mióta Chris Pepperrel találkozott, ez az érzés szokatlanul felerősödött benne. Mégis, fel volt rá készülve, hogy egy alapos bőgés után elengedje szívéből a nyomozót.

Semmi értelmét nem látta ugyanis az elburjánzó vágyak miatti skarlátbetűs kitérőknek, sem a hitetlenség csapdájában felszaporodó bukdácsolásoknak, melyekből kiégetten térnek meg az emberek az egyetlen igazi útra. Nem volt számára vonzó perspektíva öregen és kisemmizve szedegetni össze tönkrement sorsának szétszóródott darabjait. Hisz az elpocsékolt éveket itt a földön ugyan ki adhatná neki vissza? Az életében lefektetett fundamentumok közül tehát ez volt számára a legfontosabb, hogy mindenben – még a párválasztásban is – kizárólag az Isten által kijelölt úton haladjon.

 

Taxival ment el a rendőrségre, de vagy fél órával korábban érkezett. A nyomozók ezen a reggeli órán vagy nem voltak már szolgálatban, vagy még nem érkeztek meg a kapitányságra. Néhányan lézengtek csak az őrsön, ezért az ügyeletes tiszt flegmán közölte Emilyvel, hogy várnia kell, és az előcsarnok fala mellett sorakozó kemény padokra mutatott. Háromnegyed óra is eltelt, mire kezdett megtelni az épület, de Chris Pepper nyomozó nem mutatkozott. Emily kezdte magát rendkívül kényelmetlenül érezni alkalmatlan ülőhelyén, ezért felállt kicsit, hogy kinyújtóztassa a lábait. Szerencsére nem vett magassarkút – ezt erős túlzásnak érezte volna egy rendőrségi kihallgatáshoz. Ezüst csillámos balerina cipőjében ácsorgott kényelmesen, érdeklődéssel nézegetve a falra kifüggesztett példás rendőrök arcképeit. Egyszer csak a háta mögül egy ismerős hang a nevén szólította:

– Miss Green! Kérem, fáradjon velem az egyes kihallgatóba! – Emily megperdült, és a köpcös Mullins nyomozóval találta magát szemközt, akit a korábbi vallatások keserű tapasztalatai alapján többé a háta közepére sem kívánt. Csalódottan biggyesztette le az ajkát; de mivel nem volt más választása, követte a nyomozót a széles rendőrségi folyosón át egy hátsó kihallgató szobába.

”Sebaj! – gondolta illúzióktól fűtve. – Chris hamarosan megérkezik! Addig igazán gyerekjáték lesz elviselni ezt a kellemetlenkedő kis pukkancsot.”

A kihallgatóban Mullins nyomozó hellyel kínálta Emilyt és megkérdezte tőle, hogy kér-e valamit inni. Mivel Emily nemmel válaszolt, ezért leült vele szemben az asztal másik oldalára, és babrálni kezdte az odakészített diktafont. Aztán fontoskodó hümmögésbe kezdett az előtte heverő akták egyikének hangos lapozgatása közben. Emily agyába ekkor kezdett befurakodni egy undok, nyugtalanító gondolat, amit többé nem volt képes a tudatán kívül tartani. Bátortalanul megköszörülte hát a torkán, és megkérdezte az idegesítő kis embert:

– Pepper különleges nyomozó mikor csatlakozik hozzánk? – Mullins nyomozó erre felemelte a fejét, és bamba arckifejezéssel bámult a nőre. Végül aztán – nagy sokára – felfogta a kérdés értelmét, és méltatlankodva válaszolt:

– Pepper különleges nyomozó nem dolgozik tovább ezen az ügyön! Szerencsére tegnap elutazott a városból! – majd ismét az előtte heverő papírokba merült.

Emily csalódottsága ennek hallatán leírhatatlan magasságokba emelkedett! Hát hogy merészelt vele így elbánni az a különleges nyomozó, az a különlegesen önelégült fráter?! Amikor szentül megígérte neki, hogy ő fogja kihallgatni! Hogy van képe őt így semmibe venni?! És ő még ruhát vett a kedvéért, meg kora reggeltől fogva órákig készülődött! Mégis minek, kinek?! Ennek a puhos kis papírhuszárnak, aki kettőig sem tud számolni?! Hát ennyire nem jelentett ő semmit a nyomozónak, hogy a neki tett ígéretét ilyen könnyedén megszegi?! Persze, naná! Így bízzon meg egy nő az otromba férfiakban! – aztán csak füstölgött és dühöngött magában, míg már kezdte úgy érezni, hogy menten összeomlik. Gyorsan elnézést kért hát a nyomozótól, és kikéredzkedett a mosdóba. Ott aztán végre szabadon engedhette tomboló érzelmeit, és keservesen sírva fakadt.

 

Három órával később elgyötörten és leharcoltan lépett ki a rendőrség kapuján. A sírás miatt sminkjét már korábban le kellett törölnie, míg gyönyörű ruhája – a Mullins nyomozóval töltött kimerítő órák alatt – az állandó fészkelődéstől teljesen összegyűrődött. A hosszadalmas reggeli készülődés során pajkos csigákba rendezett hajkoronája mostanra a fejére lapult, ezért úgy festett, akár egy ágrólszakadt kismadár, akire lecsapott a váratlan vihar. Két dologra vágyott még az életben, hogy ismét az ágyában fekhessen és kialudhassa ezt a rémes csalódást.

Hazaérkezve az utálatos zöld ruhát a gardrób padlójára taposta, majd gyorsan kedvenc pizsamájába bújt, és a fagyasztóból előbányászott méretes doboz fagylalttal beköltözött a hálószobai franciaágyba. Miután a jégkrémmel némileg lehűtötte forrongó érzelmeit, leengedte a sötétítőket, és szinte azonnal mély álomba zuhant. Fel sem merült benne, hogy az éjjeliszekrényen lévő ébresztőórát beállítsa. A délelőtti megpróbáltatásoktól letaglózva ugyanis teljesen kiment a fejéből, hogy este hétre a Városháza puccos jótékonysági partijára hivatalos.

 

zoldemily_szines.png

 

KÖVETKEZŐ FEJEZET 

 

 ELŐZŐ FEJEZET

 

 

 

Minden jog fenntartva!
A bejegyzést másolás útján megosztani, idézni - részben vagy egészben - csak a szerző nevének feltüntetésével lehet (Edna Holy Bloom)!
A bejegyzés anyagának bármilyen további felhasználása (nyomtatás, kiadás, sokszorosítás, stb.) kizárólag a szerző írásbeli hozzájárulásával lehetséges!
A szerző minden egyéb jogot (pl. megfilmesítés, forgatókönyv írás), illetve minden ezekhez hasonló másodlagos felhasználás jogát fenntartja!

A fentiekben nem említett esetekben a 1999. évi LXXVI. törvény szerzői jogokra vonatkozó paragrafusai az irányadók!