Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Szenvedélyes elkötelezettség (2.részlet)

"Chris délután kettő körül ébredt szállodai szobájában. A szolgálati mobilja még mindig le volt halkítva, és amikor hajnalban megérkezett, kitette az ajtóra a ne zavarjanak táblát is. Mégsem ezek miatt aludt az éjjel olyan mélyről jövő békességgel, mint életében talán még soha. Tudta jól, hogy ez a nyugalom egészen más forrásból származik, mint csupán a körülmények ideális összejátszásából. Amikor felébredt, elhúzta a nehéz függönyöket az ablak elől, hogy a délután derűs fényárja beömölhessen a szobába. Most nem volt kint forróság, mert reggel egy zivatar után felfrissült a levegő, és a feltámadt szél kifújta a tenger páráját a házak közül. Az égbolton kékfehér felhők táncoltak, és a partmenti borzos pálmafák szélfútta koronái az ablakáig látszottak.

Visszafeküdt az ágyba, és egyik kezét a feje alá csúsztatva nézte a Nap táncoló sugarait a mennyezeten, ahogy szikrázó villanásokkal ide-oda ugrálnak és hajladoznak a falak között. Közben pedig a tegnap estére gondolt, mely örökre elválasztotta a múltat és jövőt. Mi tehetne boldogabbá egy férfit, mint Isten sorsformáló keze munkáját figyelni és megérteni? Hogy ami tegnap még egymástól független események halmazának tűnt, az egyetlen szent pillanatban, egyetlen gigantikus ütközés által miként válik összefüggő egésszé. Hogyan is vehetné eszébe ezt az emberi elme? Be sem fogadhatja, meg sem értheti; csak a szív képes kikutatni. Mert szív és hit kell hozzá, hogy megértsük Isten gondolatait. És ő most értette. Felkelt az ágyból, odaállt az ablak elé és imádkozni kezdett. Hálát adott mindenért, amivel Isten annyi éven át támogatta, hogy idáig eljuthatott. Megköszönte az eszmélést, aminek hatására képessé vált meglátni Emilyben azt a nőt, akinek Isten után talán a legfontosabb szerep jut majd jövőbeni életében. Elkötelezte magát arra, hogy innentől mindig nyitva hagyja a kapukat a szívében, és nem fogja többé megengedni, hogy az ellenség ismét lezárja Isten üzenetei előtt hatalmas köveivel a szabad bejáratot. Újra átadta teljes valóját a Teremtőnek, hogy kedvére dolgozhasson benne a saját képére és hasonlatosságára formálva őt, mert bármilyen kihívások és feladatok elé állítsa is az elkövetkezendő időkben az élet, ő képessé akar válni az azokban való tökéletes helytállásra."

 

(ingyenesen letölthető keresztény romantikus regények)