Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Szenvedélyes elkötelezettség (1.részlet)

 "Chris – mire az asztalukhoz ért – már beletörődött az elkerülhetetlenbe. Helyet foglalt hát a polgármester mellett, akinek a szenátor meleg szavakkal mutatta be, majd hűvösen a rendőrfőnökkel is üdvözölték egymást. Végül mindenki vett egy pohár pezsgőt a mellettük hajlongó pincér tálcájáról. A polgármester elnézést kért és felsétált a színpadra, hogy megnyissa az estélyt. Chris tekintete – az unalmas szónoklat alatt – elkalandozva siklott végig az épület pompás faragott stukkóin és akantuszain, amiket élvezettel tanulmányozott részletekbe menően. Szerette az európai építészetnek ezeket a páratlan megnyilatkozásait, és sokkal szívesebben pihentette rajtuk a szemét, mint a polgármester kivörösödött képén és a kobakjára biggyesztett lakkozott pepin. Az egykedvű nézelődésben egyszer csak megpillantott egy ismerős arcot és vörös hajkoronát, a színpad sarkánál álló márványoszlop takarásában. Nagyot dobbant a szíve és gyomra ökölbe szorult. Sokat gondolt Emily-re az elmúlt két napban, és észre kellett vennie magán, hogy a nő túlzott benyomást gyakorolt rá. De Chrisnek esze ágában sem volt semmiféle nőügybe bonyolódni még akkor sem, ha Emily bizony nagyon is megérte volna a fáradtságot. Erős akarattal, minden alkalommal tudatosan terelte más vágányra a gondolatait, és szilárdan eltökélte magában, hogy soha többet nem találkozik a nővel. Volt ugyan némi kellemetlen érzése amiatt, hogy nem ragaszkodott Emily személyes kihallgatáshoz, de aztán megnyugtatta magát a gondolattal, hogy nem ígérte neki biztosra a dolgot. Most viszont itt áll előtte ismét ez a kivételes nő, ő pedig egy pillanat alatt elfelejtkezett stukkókról, akantuszokról, polgármesterekről és pepikről. Megint csak Emilyt látta: bájos arcát, meleg-barna szemeit, és fekete tubusruhába bújtatott kecses pin-up alakját. Muszáj lesz beszélnie vele újra, ezt nem úszhatja meg, hiszen egyszer és mindenkorra le kell zárnia magában ezt az ügyet. Neki küldetése van, emberek életét kell megmentenie, áldozatoknak és hozzátartozóknak kell igazságot szolgáltatnia. Továbbra sem engedheti meg magának, hogy bármi is elterelje gondolatait az elhívásáról. Isten olyan képességekkel áldotta meg, amiket egyszerűen nem lehet a szőnyeg alá söpörni, amik soha nem hagynák, hogy valami romantikus ideának engedve beleugorjon egy hétköznapi házasságba. Ő nem azért él a Földön, hogy a saját vágyainak és kívánságainak kedveskedjen; erre az igazságra már fiatalon ráébredt. Az ő életének célja és küldetése van, amit nem áldozhat fel személyes boldogságának oltárán."