Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Az univerzum túlsó oldalán (1.részlet)

2018.08.09

" - Tony, mi folyik itt? Valójában mit akar tőlem?

- Amy, maga nagyon tetszik nekem. Még sosem találkoztam ilyen nővel. Mióta megláttam magát, nem tudom kiverni a fejemből. Ön gyönyörű, okos, kedves, tiszta. Azt akarom, hogy az enyém legyen.

Amy nagyot sóhajtott és leroskadt az egyik szalmafotelbe, kezeit a térdére támasztva előredőlt, és fejét lehajtva halkan, de határozottan így válaszolt.

- Tony, amit maga kíván, az teljességgel lehetetlen. Ez a dolog – kettőnk között – soha nem fog megtörténni.

Tony ezekre a szavakra értetlenül bámult a nőre, majd kezeit széttárva hitetlenkedve kérdezte:

- De miért, Amy? Talán nem jövök be magának? Ez a hét, amit együtt töltöttünk, fantasztikus volt!

- Tony, ez teljesen mindegy. – válaszolta fejét rázva a nő.

- Már hogy lenne mindegy? Csak ez számít! – mondta a férfi ingerülten.

- Én hívő ember vagyok, Tony. Keresztény. Hiszen mondtam már magának...

- Mondta, persze! De mit számít ez!? Én is keresztény vagyok. Már gyermekként megkereszteltek és még gyónni is eljárok a templomba...

- Az nem ugyan az, Tony. Nem ért engem.

- Hát mondja el, Amy! Mit nem értek? Maga keresztény, én is az vagyok. Tetszik nekem, és én is tetszem magának. Akkor mi itt a probléma? Ön özvegy, nekem sincs senkim hosszú ideje már. Legalábbis senki komoly. Minden stimmel. – Amy ismét nagyot sóhajtott, de nem válaszolt. Erre Tony leguggolt hozzá, izmos karját a vállaira tette és mélyen a szemébe nézett.

- Mi a baj, Amy? Miért akar visszautasítani? Tudni akarom! Nem fogadok el nemleges választ, csak úgy! Nem tehetem. Maga túl fontos nekem. Miért nem akar beszélni? Tudnom kell, hogy akar-e engem, tetszem-e magának!? Tudnom kell!

- Tony, maga nagyon szép férfi. Melyik nőnek ne tetszene? – válaszolta egy sóhajtás kíséretében Amy – Gondolom, nincs hozzászokva a visszautasításhoz. Mégis, most bele kell törődnie, mert én nem leszek a magáé.

Ezekre a szavakra Tony úgy pattant fel, mint akit darázs csípett meg. Hátrált két lépést és döbbenten bámult a nőre. A vágyakozás és a szerelem olyan erővel ragadták meg a belsejét, hogy kis-híján összegörnyedt kínjában. Úgy érezte, mindjárt megőrül. Akkor érzett így utoljára, amikor felfogta, hogy Destiny halott. A düh és a kétségbeesés egy pillanat alatt elborították az elméjét. Legszívesebben pofonvágta volna a nőt, hogy leteperje a földre és megerőszakolja. De nem volt képes megmozdulni, valami ismeretlen erő megbénította. Csak állt ott mereven, míg végül Amy felnézett rá. Gyönyörű égszínkék szemei csak úgy ragyogtak a nyári délután sejtelmes fényeiben. Ahogy Tony ránézett, a nő pillantásától egyszerre megszállta a nyugalom. Eltűnt belőle a harag, a gyilkos indulat és csak állt ott tehetetlenül, míg Amy végül megszánta és felé nyújtotta a kezét.

- Jöjjön, üljön le ide mellém! – mutatott az egyik fonott fotelra. – Hozok valamit inni és beszélgetünk. Van még pár óránk addig, míg készülődnünk kell az eljegyzési partira. A birtok ügyeit elrendeztem, úgyhogy az öné vagyok.

Mire Tony engedelmeskedett, és a fotelba leülve türelmesen várta, hogy Amy – aki közben belépett a házba – rövid idő múlva visszatérjen egy tálcával, amin jeges üdítőket és pár szendvicset hozott. Letette a tálcát a fonott, üveggel fedett kerti asztalra, majd mosolyogva nézte a férfit, aki azonnal nekilátott az evésnek. Belemerülve az élvezetbe, Tony észre sem vette, hogy a nő figyeli. Mikor végül feleszmélt, szégyenkezve tolta el maga elől a tányért. – Maga nem eszik? – kérdezte zavartan.

- Nem, köszönöm! Én az eljegyzési fogadásra tartogatom a kapacitásaimat. De maga egyen csak nyugodtan, ne zavartassa magát. Kérem! – Tony nem teljesen értette a választ, de a lényeget felfogta. Jóízűen folytatta hát az evést, míg az összes szendvicset el nem pusztította. Majd egyetlen hajtásra kiitta a narancslevet, és a jeget hangos harsogással összerágta. Amikor mindennel végzett, megtörölte a száját és várakozva Amyre nézett, aki ekkor beszélni kezdett:

- Ahogy mondtam Tony, maga nagyon vonzó férfi. – magyarázta szelíden. – Nem ez tehát az oka a visszautasításomnak.

- Én ezt nem értem, Amy! – fakadt ki ismét Tony kétségbeesetten.

- Tudom, hogy nem érti. Nem is értheti. De megpróbálom elmagyarázni. Ahogy már mondtam, én hívő ember vagyok, keresztény. Elég régen, még fiatal lányként elköteleztem magam Jézus Krisztus mellett. Az azóta eltelt években mindent megtettem, hogy a Biblia tanításai szerint éljek. Az egész földi sorsomat annak rendeltem alá, hogy megszabaduljak a bűneimtől. Megtértem, újjászülettem és követem Istent. – mivel a férfi továbbra is értetlenkedve nézett rá, ezért így folytatta.

- Azt mondta, időnként elmegy a templomba gyónni, igaz? – Tony bólintott. – De miért megy el a templomba? Miért érzi szükségét, hogy újra és újra Isten elé álljon és bocsánatot kérjen tőle? – Tony erre a kérdésre nem válaszolhatott. Csak nézett a nőre kifejezéstelen arccal, érzelemmentes tekintettel. Ezért Amy folytatta:

- Szerintem azért, mert pontosan tudja, hogy egyszer eljön az a nap, amikor számon fogják kérni mindenért, amit a Földön tett. Hát látja, én minden nap Isten elé állok, hogy elszámoljak a tetteimről. És minden nap úgy jövök el az ő színe elől, hogy Jézus Krisztus vére tisztára mosott. Ezért ha csak rajtam múlik, soha nem teszek semmi olyat, ami miatt szégyenkeznem kellene Isten és az emberek előtt.

- Én ezt még mindig nem értem. – válaszolta halkan Tony.

- Jézus Krisztus helyettünk halt meg a kereszten, Tony. Hogy mi bűn nélkül élhessünk. Ő az életét áldozta értünk, hogy minket megmentsen. Ez az áldozat pedig lehetővé teszi számunkra, hogy örökre leszámoljunk a bűneinkkel, és azután tisztán, szent módon éljünk. Nem úgy, hogy folytonosan bűnöket követünk el – újra és újra –, majd időnként bűnbánatot gyakorolunk a templomban, mert így valamennyire megszabadulhatunk a lelkiismeretünk vádlásától. Én ha megbánom a bűneimet, akkor teljesen leszámolok azokkal. Átadtam az életemet Jézus Krisztusnak, aki megtisztít engem minden bűntől. Ahogy az évek telnek, egyre kevesebb azoknak a cselekedeteknek a száma, amik miatt szégyenkeznem kell. A megtérésemkor pedig, mikor átadtam az életemet Jézus Krisztusnak, a legdurvább bűnöket azonnal elhagytam. Nem fekszem le tehát férfiakkal csak azért, mert tetszenek nekem, vagy megkívánom a testüket. Tony, ez az én életemben nem így működik!

- Értem. Tehát az ön kereszténysége azt jelenti, hogy egyedül éli az életét és soha, senkivel nem szexel?

- Nem. Csupán azt jelenti, hogy házasságon kívül nem lépek szexuális kapcsolatra.

- Na, de ki vesz el úgy egy nőt, hogy még soha nem feküdt le vele? Ez a mai világban már teljes képtelenség! – fakadt fel Tonyból a hitetlenkedő nevetés.

- Látja, én ezt teljesen másként látom. – válaszolta Amy nyugodtan – Egy igazi keresztény férfinak eszébe sem jut, hogy lefeküdjön egy nővel a házasságkötésük előtt. A nők nem tárgyak, Tony! Hanem érző és értékes emberi lények! Hogyan veheti el egy férfi egy nő szüzességét anélkül, hogy elkötelezte volna magát felé!? Ez színtiszta gonoszság!

- Mi nagyon másként látjuk ezt a dolgot, Amy. A világ ma már nem ilyen. – felelte Tony keserű mosollyal.

- A világ nem, de Isten ilyen! Isten nem változott meg csak azért, mert az emberek megváltoztak. Az emberiség egyre nagyobb szabadossága miatt Isten nem lett könnyelmű és léha. Ő továbbra is szentségben és tökéletességben létezik, és ezt várja tőlünk is, hívő emberektől. Az Ő szava – amit a Bibliában az embereknek átadott – kétezer éve ugyanaz! Nem kaptunk másik evangéliumot csak azért, mert a modern emberek bűntudat nélkül szeretnék élvezni a testi és érzéki gyönyöröket, korlátok és felelősségre-vonás nélkül.

- De hát ez lehetetlen! – fakadt ki ismét kétségbeesetten a férfi, és erős kezével intenzíven beletúrt fényes szőke hajába.

- Lehetetlennek tűnik, de mégis működik! Én huszonöt éve élek így és őszintén mondhatom: elégedett, boldog, sikeres ember vagyok, és teljes az életem. Bűnök nélkül élek, és nem is vágyom rá, hogy olyan dolgokat tegyek, amik miatt azután utálkozva kellene tükörbe néznem. Én nem ártok senkinek, és nem veszem el azt, ami nem az enyém. Nem gyűlölök és nem irigykedem. Szeretem az embereket, és a nyilvánosság előtt is bátran felvállalom a hitemet, mert sokak életét megmenthetem így. Örülök minden napnak, és pontosan tudom, hogy a földi sorsom végeztével hová tartok. Nincs tehát szükségem illegális testi gyönyörökre ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

- Ugyan! Én ezt nem hiszem el, Amy! Csak lefojtja magában a vágyait! Nem tudom elhinni, hogy boldog így! – válaszolta a férfi indulatosan, majd egy erőteljes mozdulattal felállt, miközben még a székét is felborította, ahogy odalépett Amy elé és a nő két vállát acélos karjai közé szorítva, úgy kapta fel őt a székből, mint egy kisgyermeket. Azután testével odanyomta az egyik vastag tornácgerendának olyan erővel, hogy Amy mozdulni sem tudott - Hát mi öröme van az életben, mondja? – suttogta a fülébe érzékien, miközben Amy karjait továbbra is erősen lefogta. Borostás arcát a nő arcához és nyakához dörzsölte, majd szenvedélyesen csókolni kezdte finom bőrét. –  Ugyan, mikor ölelte át utoljára férfi? Mikor csókolták meg utoljára vágyakozva? Mikor simogatták meg a gyönyörű testének bársonyos hajlatait? – Amynek erre az arcátlanságra még a lélegzete is elakadt. A félelem ugyanolyan erővel markolta meg a belsejét, ahogy a férfi kívülről szorította. Nem volt képes megmukkanni, sem tiltakozni. Most döbbent rá, milyen óvatlan volt, hogy beengedte az otthonába ezt az embert, és kiszolgáltatta magát neki. Nagyon erősen vonzódott hozzá, ezért megbízott benne. Pedig pontosan emiatt nem lett volna szabad engednie neki. A férje halála óta egyetlen férfi felé sem vonzódott így, de régóta szilárdan eltökélte, hogy ha újból férjhez megy, azt csakis Isten vezetése szerint teszi. És most itt ez az ember, akiből úgy árad a férfiasság és erő, hogy még a lélegzete is elakad tőle. Ahányszor meglátja, elfogja a gyengeség és szinte képtelen ellenállni a vonzásának. Tudatában volt, hogy ha most a férfi tovább folytatja ezt a játékot és magáévá teszi, ő nem fog tudni tiltakozni és menthetetlenül elbukik. Ezért magában kétségbeesetten imádkozni kezdett és utolsó erejét összeszedve remegő hangon megszólalt:

- Tony, ha nem ereszt el azonnal, segítségért kiáltok! Most rögtön takarodjon a házamból! – a férfi ezekre a szavakra először megdermedt, majd hirtelen hátralépve eleresztette Amy vállait, de ugyanabban a pillanatban egyik kezével megmarkolta a nő torkát. Nem szorította, csak fogta erősen, miközben mélyen a szemébe nézett. Így nézték egymást egy darabig, mindketten kemény és kérlelhetetlen elszántsággal, majd a férfi kezeit Amy tarkójához emelve két oldalról a nő hajába túrt, erősen megragadta a fejét, és szenvedélyesen megcsókolta. Ezután szó nélkül megfordult és bement a házba. Végül Amy hallotta a bejárati ajtó hangos csattanását. ahogy Tony elhagyja a házat. Ekkor a földre rogyott és keservesen sírva fakadt."

 

(free download christian romance novel)