Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Újévi fogadalomkapszulák

happy-new-year-2021-womans-hand-writing-2021-goals_2_l.pngTudjátok, én azt tapasztaltam, hogy az év eleje egy különösen inspirált időszak. Az első két szürke hónap mintha csak arra lenne kitalálva, hogy számot vessünk a korábbi életünkkel, és terveket szőjünk a változtatásra. Nem értek tehát egyet azokkal, akik az év eleji fogadalmakat dőreségnek tartják. Mert ha az év eleji fogadkozóknak nem is sikerült a történelemben mindig, mindent tökéletesen megvalósítaniuk, ők legalább igyekeztek, elhatároztak, próbálkoztak! Ami mindenképpen példaértékű és megbecsülésre méltó, hiszem, hogy Isten szemében is. Ezért nem szabad megengednünk, hogy ez a manapság közkeletű, eredményorientált, kapitalista gondolkodásmód elvegye a kedvünket a próbálkozásoktól. Hiszen ha elsőre, másodjára, harmadjára nem is sikerül, talán pont a következő lesz majd az a fényes alkalom, mikor végre megérkezik az életünkbe a várva várt áttörés. Talán pont ebben az évben ad majd Isten kegyelmet, hogy egy utálatosan makacs területen végre megváltozhassunk!

 

Ezért az év eleje számomra mindig egy kiemelt, számvetésre odaszentelt időszak; több területen vagyok tehát eltökélt a változtatásra 2021-ben is. A járványhelyzetet leszámítva, az elmúlt évünket sem mondanám éppen sikertelennek, mert az elszigeteltség belőlünk – Istennek hála – nem a passzivitást és leépülést hozta ki. Emiatt – néhány dologban – sikerült is egy lépéssel előrébb jutnunk az életben. Viszont ezt az évet sem szeretném eredmények nélkül zárni, tehát a múlt évet bepecsételő, utolsó éjféli harangszó után el is kezdtem rögtön a következő évünkön elmélkedni.

 

readhead-woman-planning_l.jpg

 

Nagy terheket éreztem legördülni a vállamról, amikor elhagytuk a 2020-as évet. És bár tagadhatatlan, hogy a 2021-es esztendőre is fenyegető árnyékok vetülnek, én mégis arra gyakorlom a hitemet, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Nem vagyok tehát hajlandó szorongó ábrázattal ácsorogni az újév frissen feltárult kapujában, hanem – ahogy egy hittel élő emberhez illik – most is jó reménységgel pillantok az előttem álló hónapokra.

 

Van néhány terület, ahol – ugyan sokadszorra már, de – ismét komolyan elköteleztem magamat, mert mindenképpen szeretnék végre előrelépést elérni ezekben a dolgokban is. Itt van mindjárt az egészséges életmód kérdése, amiben komoly restanciák miatt szégyenkezem. A múlt év utolsó harmadában sikerült ugyan egy nagyot dobbantanom a testmozgás területén, ezt meglovagolva azonban szeretnék változtatni az idáig bevett helytelen étkezési szokásaimon is.

 

Komolyan elgondolkoztam tehát, hogyan is kellene másként csinálnom a dolgokat. Miként ragadhatnám meg értelmes módon az egészséges étkezés bibliai alapjait. Hiszen sem a kor, sem a környezet, sem a kultúra nem olyan már, mint azokban a bibliai időkben volt. Nincs tehát napjainkban más lehetőség – a hitből való életmódot követve – az étkezési szokásaink megváltoztatásra, mint hogy univerzális, alapvető igazságokból indulunk ki. Az egyik legfontosabb ezek közül pedig szerintem az önuralom, a mértékletesség. Ami – biztosan tudjátok – a Szentlélek egyik gyümölcse.

 

be-more-awesome_l.jpg

 

De hogyan lehetne eleget tenni a mértékletességre vonatkozó bibliai igazságoknak úgy, hogy közben az étkezés hálaadással való élvezetében is gyakoroljuk magunkat? Ami szintén hozzátartozik az egészségmegőrzés Istentől rendelt alapvetéseihez. Mert az evés áldás, és enni jó. Aki mást mond, az hazudik! Nem szükséges tehát a kedvelt ételeinket kizárni az étkezésünkből, ahogy azt manapság a fogyókúrás orákulum hadsereg bűntudatkeltően erőlteti. Még akkor sem, ha mértékletesen akarunk étkezni, de hálaadással élvezni is szeretnénk, amiket eszünk. Nincs tehát ellentmondás a két igazság között, vidáman megtarthatjuk egyszerre mindkettőt. Annyit kell csak tennünk, hogy jóllakásig eszünk olyan ételeket, amiket szeretünk, viszont nem faljuk magunkat mozdulatlanra. Sőt, a cukros innivalókon is sok pénzt és kalóriát spórolhatunk, ha megtanuljuk ismét élvezni a visszafogott ízeket, és inkább vizet fogyasztunk, amikor szomjasak vagyunk. Aztán a felesleges rágcsálásokat is el lehet hagyni, vagy ki lehet szépen mérni előre a nassunk normális adagjait.

 

Egy kedves, idős tanárunk mondott ezzel kapcsolatban egy fontos dolgot, jó pár évvel ezelőtt, az orvosi egyetemen. A férfiak egészsége és betegségei című tantárgyunkat oktatta, és önmagában volt élő demonstrációja az általa megosztott bölcsességeknek, hiszen bőven 80 fölött járt már, ráadásul éppen túl volt egy sikeres fogyókúrás időszakon. Nagyon el volt már hízva, és mivel nem akarta idő előtt befejezni a földi pályafutását, ezért egy év leforgása alatt ledobott magáról 50 kilót. Mikor faggatni kezdtük, hogyan sikerült ilyen idős korában megszabadulnia a régi, rossz beidegződéseitől, sejtelmes mosollyal az arcán csak annyit válaszolt: "kottából étkezem".

 

Ez a frappáns szófordulat szerintem mindent elmond arról, hogyan is kell egy életmódváltónak ragaszkodnia az új szokásaihoz, ha azt szeretné, hogy élete szimfóniájának helyét ne vehesse át a kakofónia.

 

newyearsresolutions.jpg