Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Illatos ibolya? Inkább nőnapi demagógia!

happy-family_li.jpegAnnyira szeretem a nőnapot! Számomra ez a szép, tavaszindító ünnep leginkább a női létezés legfontosabb feladatairól szól. Ilyenkor megemlékezem a sorsom legnemesebb küldetéséről, hogy feleség és anya lehetek, és szívből hálát adok érte Istennek! Mert ezeket a különleges és felemelő szerepeket bizony nem kisebb személy bízta rá minden idők hölgygenerációira, mint maga a teremtő Isten. És nem csupán ránk bízta őket, hanem meg is ajándékozott az ehhez szükséges képességekkel a női természetünkben, szívünkben és lelkünkben. Például gondoskodással, gyöngédséggel, törődéssel, együttérzéssel, szépségre törekvéssel. Nem kérdéses tehát, hogy egyenesen arra lettünk megteremtve, hogy feleségek és anyák legyünk! Aki tehát hajlandó ebben is engedelmeskedni Istennek, és nem lázadozik utálkozva a teremtésben meghatározott női szerepei ellen, az kétség nélkül a családján keresztül kapja jutalmul élete legtöbb áldását és örömét.

Micsoda ajándék a női létezés! Főleg ebben a modern korban, mikor többé már nem kell megküzdenünk a hátrányos megkülönböztetéssel, sem a családunkban, sem a társadalomban, sem a tanulmányainkban. Szabadon azzá válhatunk, amivé csak akarunk! Akinek Isten elhívott bennünket! Olyan nyitott, tágas tér feszül előttünk az Istentől való kiválasztásunk megvalósítására, mint még soha a történelemben!

És ha már nőnapot ünneplünk, emlékezzünk meg az előttünk élt generációk bátor hölgyeiről és asszonyairól, akik kitaposták előttünk ezt az utat. Akik akár a börtönnel és megaláztatással, a férfitársadalom megvetésével dacolva is küzdöttek azért, hogy a mi életünkben már minden másként legyen!

Legyen áldott az emlékezetük – Isten előtt is – mindezért!

De most, hogy a női egyenjogúság áldásait lehetőségünk lenne végre minden ízében kiélvezni, ennek örömét is el akarják tőlünk rabolni, toxikus ultrafeminista ideológiák fertőzött szívű szekértolói. Az idei nőnapom  – aminek gondolatára korábban mindig melegség és vidámság járta át a szívemet – most szinte csak bosszankodást és felháborodást hozott! És nem azért, mert a férjem és a fiam elfelejtkeztek volna idén felköszönteni, hanem mert mindenhonnan kéretlenül is ömlött rám ez a gyalázatos, szentségtelen ideológia! Ez a szennyes sár, amivel igyekeznek bemocskolni a női létezésem pompás öltözetét!

A reggelem mindjárt a Google nőnapi köszöntő filmjével indult, ami egy ócska propagandamozi. Pont olyan filléres a minősége, mint a méltatlan mondanivalója! Akár egy fantáziátlan, óvodai firkálmány. Egy telefújt papírzsebkendőt nem ér (hogy csúnyábbat ne mondjak)! Nőként, anyaként inkább volt inzultus számomra, mint felköszöntő. Degradáció, és nem motiváció. Íme, nézzétek:

Naná, hogy mindenféle ünnepelt női szerep is van benne, a hegymászótól, a karmesteren és űrhajóson át, az autóversenyzőig, csak épp háziasszonyokat és anyákat nem láttam sehol! Mintha ezek nem is tartoznának hozzá a női létezés alapvető feladatköreihez (talán a végén felvillan fél másodpercre egy felnőtt ujját szorongató kisbaba keze, de nem vagyok benne biztos). Mintha számunkra, igazi nők számára sokkal fontosabb küldetés lenne kémikussá, íróvá vagy festőnővé válni, mint anyává és feleséggé!

A nőnapi hergelésem sajnos itt még nem ért véget, folytatódott tovább az IKEA provokatív hírlevelével, melyben – nőnap alkalmából – megpróbáltak engem, a férjem és a családom ellen fellázítani. Olvassátok hát, ha van hozzá gyomrotok!

IKEA - Ünnepeljük a nemzetközi nőnapot és támogatjuk a nők és férfiak közötti egyenjogúságot. #egyegyenlootthonert

Tudtad, hogy az egyenlőbb otthoni munkamegosztás boldogabb párkapcsolathoz vezet? Szeretnénk, ha az idei nemzetközi nőnapra az otthonokat nemcsak szebbé, hanem egyenlőbbé is tehetnénk. És nem csak erre az egy napra.

Mi, az IKEA-nál sok időt töltünk azzal, hogy az otthoni élet jobbá tételének lehetőségeivel foglalkozunk, vagyis azzal: hogyan tehetjük szebbé az emberek hétköznapjait. Amellett, hogy személyes ötleteket osztunk meg arról, hogyan teremthetsz még szebb és funkcionálisabb otthoni tereket, most ahhoz is szeretnénk néhány tippet nyújtani, hogyan teheted az otthoni életeteket még boldogabbá.

Hobbijaikat illetően a párok többsége egyenrangú, ám ha az olyan tevékenységekről van szó, amik kevésbé kedvükre valók – mint például a házimunka –, az arány teljesen átalakul. A több otthon eltöltött idő több feladatot is jelent, és leggyakrabban a nők azok, akik felelősek lesznek az extra munka elvégzéséért. Tudtad, hogy Magyarországon a nők napi szinten egy órával többet foglalkoznak házimunkával? Heti átlagban ez majdnem egy teljes fizetés nélküli munkanapot jelent számukra.

Itt az ideje, hogy tiszta lappal kezdjünk, és egyenlő módon osszuk meg egymás között az otthoni feladatokat – a harmonikus együtt töltött mindennapok megteremtéséért.

Szeretnéd, ha az otthoni házimunkákból fifti-fifti vennétek ki a részetek?

Több lehetőségetek is van, hogyan fogjatok hozzá. Csak rajtatok áll. Elolvashatjátok például a nemek közti otthoni egyenlőségről szóló kutatásunk eredményeit, ami jó kiindulópontként szolgálhat a beszélgetésetekhez – és akár a feladatok újraosztásához –, lehetőleg játékos módon.

Főzöl ma este, Drágám?

A párok nagy része hajlandó egymásnak néha besegíteni a házimunkában. Ez az igyekezet azonban igencsak megcsappan, ha a házimunka hosszú távú megosztása kerül szóba.

Az otthoni sztereotípiák még mindig aktuálisak

A nők főznek, vasalnak és takarítanak. A férfiak teszik rendbe az autót, viszik ki a szemetet. Nem meglepő, hogy a kutatások is ugyanezt a munkamegosztást erősítették meg.”

lazy-husband.jpg

Szerintük tehát – egy bútorüzlet ideológiai szakmunkásai szerint – a Nemzetközi nőnapnak arról kell szólnia, hogy öntudatra ébresztjük a családanyákat (talán mert maguktól csak ostoba biorobotok lennének), és rábírjuk őket, hogy szembeszegüljenek az őket rabszolgalétbe kényszerítő családtagjaikkal, a férjükkel és gyermekeikkel. Hiszen ez a hímsoviniszta magyar társadalom – a nyugat felvilágosult ragyogásával szemben, a keleti sötétség homályába ragadva – furkósbot helyett azzal veri a nőket, hogy a házimunkák robotját főként rájuk testálja. Mondjuk már maga a feltételezés is, hogy a családokban különben – az ő fontoskodó, törődést színlelő propagandájuk nélkül – ne lenne munkamegosztás a házimunkák tekintetében, mélyen sértő. Nem csupán a lenézett családanyák, hanem a férjeik számára is! De semmi gond, mert nekünk háziasszonyoknak ezután sem kell a töpörtyű agyunkat gondolkodással erőltetnünk, hiszen itt vannak nekünk ezek a bútorgyári önjelölt gondolkodók, akik a Jokkmokk étkezőasztal mellé – ibolya helyett – megajándékoznak bennünket egy kis nőnapi elégedetlenséggel, a családunk körüli feladatainkkal kapcsolatban. Így nyílik végre esélyünk rá, hogy felszabadítsuk magunkat a gyötrelmes háztartásbeli létezés rabigájából!

Értelmes szívű, gondolkodó nőtársaim, ugye nem dőltök be a kígyó üzenetüknek?! Nem aggódnak ők értünk! Valójában tojnak ők a magyar nőtársadalom fejére! Nincs a mérgező retorikájuk mögött más szándék, mint szétverni a maradék, működőképes otthonok családi békességét! Tudják ők jól, hogy mit művelnek! Még áltudományos kutatást is csatolnak hozzá, amin képzelt öntudatra ébredésünk közben rágódhatunk, akár marhák a szálas takarmányon. Ebben a kérdőíves felmérésükben egyébként átlagosan 81% a magyar otthonok egyenlőségi mutatója, tehát miről is papolnak tulajdonképpen?! Mindezt pofátlanul, nőnap alkalmából!

external-content.duckduckgo.comfsdfg.jpg

Az persze fel sem merül már az agyonszocializált, elhülyült fejükben, hogy a normális családokban – nyilván azt sem tudják már, mit is jelent ez a fogalom, ezért igyekeznek kitörölni még a szótárukból is – a háziasszonyok szíves örömest gondoskodnak a szeretteikről! És nem csupán azért, mert ez a kötelességük, hanem mert ez a szeretetük kifejezésének egyik legtermészetesebb, legősibb módja, ami egy egészséges nőből belülről fakad, a lelke legmélyéről. Egy hívő asszony nem csupán szóval és nyelvvel szeret, ahogy azt a csaló szabadelvűek egymással teszik – a fókabébiktől, az azonos nemű partnerükig, miközben imádnak a „szeretetről” papolni, de a fogalom alapvető definíciójával sincsenek tisztában. Az igazi nők – főként a keresztény asszonyok – önzetlenül szeretnek, cselekedetekkel és valósággal, aminek a házimunka elvégzése, a családjukról való gondoskodás is részét képezi. Az otthonukkal kapcsolatos önfeláldozó tettrekészségük tehát nem teher, hanem öröm és kiváltság számukra! A családjuk pedig ugyanilyen szeretettel siet a segítségünkre, ha nem bírnának el egyedül a temérdek tennivalóval, vagy máshoz is szeretnének kezdeni az életben. De ugyan mit tudnak ezek a feketelelkű liberráltak, az ilyen valódi szeretettel átitatott, bensőséges családi viszonyokról?! Csak egyetlen aljas indulat fűti őket, hogy tönkretegyék az egészséges emberi és családi kapcsolatoknak még az emlékét is!

Miután tehát a Google és az IKEA ezekkel a kikerülhetetlen, gyomorforgató üzeneteivel sikeresen tönkrevágta idén az én kedves nőnapomat, nem sok hiányzott hozzá, hogy hangosan is kimondjam a velük kapcsolatos legfőbb ünnepi jókívánságomat! Hogy bárcsak ezeknek a liberális csürhét kiszolgáló, megbélyegzett lelkiismeretű, pénzsóvár cégvezetőknek az anyái mentek volna inkább pilótának vagy kutatóorvosnak ahelyett, hogy gyermekeket szültek a maguk idejében! Úgy sokkal szebb és élhetőbb maradt volna ez a világ a mi generációnk egészségesen gondolkodó hölgyei és anyái, sőt az ő leszármazottaik számára is!

De nincs miért aggódnunk! Hiszen Isten nemsokára, úgyis azokra bízza majd ezt az öreg Földet, akik még ebben a kifordult, beteg korban is képesek önzetlen tettekkel szeretni a családjaikat és embertársaikat.

zuktzuk.jpg