Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A hosszú út hazáig

heart-fence_li.jpegEgy sikeres szakmai pálya betöltése, az anyagi felemelkedésnek talán legbiztosabb útja jelenkori társadalmunkban. Nem állítom persze, hogy az egyetlen módja, hiszen Isten vezetése szerint más életpályák is léteznek. Vannak kiváló üzleti vénával megáldott emberek, akiknek a „pénzcsinálás” a vérükben van. Több ilyen embert is ismerek a gyülekezetünkben, akik képesek voltak becsületes úton nagy vagyonok megszerzésére, és nagy összegekkel támogatják Isten munkáját is. Sokan irigylik is őket emiatt, én azonban nem tartozom az irigyeik közé.

Bár nyilván nagyszerű érzés lehet, hogy az ember mindent megvehet magának, amit csak szeme-szája megkíván, de azt sokan elfelejtik, hogy a nagy vagyon, nagy felelősséggel is jár. A pénz befektetése, forgatása, az azzal való bölcs sáfárkodás, az alkalmazottakkal kapcsolatos felelősség, a nehéz időszakok átvészelése, a megszokott életszínvonal folyamatos fenntartása, az önfegyelmező mértékletesség a kiadások területén: mindez óriási teher lehet ezeknek az embereknek a vállán! Ezért én mindig azt mondom Istennek az imáimban, amit Agurtól tanultam a Bibliában: „ A hiábavalóságot és hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem: táplálj engem hozzám illő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig elszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”.

Véleményem szerint tehát nem mindenkinek való a nagy vagyon, de mindenkinek való a bőség és biztos egzisztencia. Isten egyáltalán nem akarja, hogy szegénységben éljünk! Hogy ne legyünk képesek időben kifizetni a számláinkat, vagy hogy ne legyen egy jól megépített, tisztességesen berendezett, meleg otthonunk. Nem kedves Isten előtt, ha a családunk tagjai nem tudnak szépen, kulturáltan felöltözni, az időjárásnak megfelelően, vagy nem tudunk a gyerekeinknek pelenkát, tápszert, cipőt, az iskolába rendes táskát, tolltartót, írószert venni. És azt sem az Ő akarata, hogy ne legyen egy tágas, megbízható autónk, amibe az egész család belefér, és amivel el tudunk menni bárhová, a dolgaink intézésére.

Ha még nincs egy hívő ember ezen a szinten, kétségtelenül áldásokra van szüksége, és áttöréseket kell elérnie az anyagi életében. Mert szerintem ezek a dolgok alapvetők a mai társadalmunkban, hogy a földi létezését mindenki méltósággal viselhesse. Megalázó és kiszolgáltatott pénzügyi helyzetek, lealacsonyító, kicsinyes garasoskodások, anyagi korlátok által behatárolt létezés, adósságok nyomasztó terhei: ezek bizony nem Istentől vannak, és nem is az Ő akarata szerint jelennek meg az emberek életében! Ebből a börtönből tehát minden kereszténynek kétségtelenül ki kell törnie! Az ezeken felüli nagyobb áldás viszont szerintem, már nem csupán a vágyainkon múlik.

circle_li.jpeg

Én részemről akkora pénzösszeg felett szeretnék diszponálni, ami biztosítja a családunk minden tagja számára azt a szabadságot, amit az anyagi gondoktól mentes hétköznapi élet és egyházi szolgálat megkövetel. Persze, mindenkinek más az étvágya anyagi területen, ezért szerintem olyan célokat kell kitűznünk, hogy végül elmondhassuk magunkról: mindenben, mindenkor teljes megelégedettséget élvezünk, és minden jótéteményre – amire csak Isten felindít bennünket – bővölködünk.

Ha tehát Isten segítségével ki akarunk törni a szegénységből, először meg kell tanulnunk, milyen elvárásokat fogalmaz meg felénk az Úr a Bibliában, az anyagi élettel kapcsolatos helyes viszonyulásról. Ebben szerencsére, felkent keresztény tanítók adnak nekünk útmutatást, évtizedek óta Magyarországon is, a minőségi gyülekezetekben. Ha pedig a bibliai igazságokban kellően tájékozottak és gyakorlottak vagyunk már, érdemes megvizsgálnunk, hogy mi van a házunkban. Jusson eszünkbe Elizeus próféta esete az özvegyasszonnyal, aki a férje halála után anyagilag nagyon nehéz helyzetbe került, ezért a prófétától kért segítséget. Elizeus megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, mi van a házadban?”. Aztán az asszony még megmaradt, kevés olaját felhasználva Isten csodát tett a család érdekében, és megmentette őket a teljes elszegényedéstől, a fiakat pedig a rabszolgasorstól.

Nekem ez az ige nagyon sokszor eszembe jutott, mikor nehéz helyzetekkel küszködtünk anyagilag. Véleményem szerint ez egy kulcskérdés, ha bibliai elvek szerint szeretnénk kitörni a nélkülözésből: mi van a házunkban? Ilyenkor azt vizsgáljuk, hogy milyen már meglévő dolgokkal rendelkezünk, amikből pénzhez lehet jutni, vagyis felmérjük a lehetőségeinket. Mondok néhány egyszerű példát! Ha tudunk például szabni-varrni, kötni-horgolni, sütni-főzni, fúrni-faragni, szerelni; értünk az állatokhoz, növényekhez; jók vagyunk számítógépes dolgokban; beszélünk nyelveket; esetleg van egy kis földünk, amit megművelhetünk stb., ezekből – Isten vezetése szerint, az Ő ötleteit megragadva – máris szert tehetünk annyi bevétel-kiegészítésre, ami biztosítja számunkra az áldásba vezető út alatti megélhetést. Ez persze még nem feltétlenül jelent hosszútávú, tökéletes megoldást – bár az is kinőhet belőle, ha szorgalmasak és kreatívak vagyunk –, de a nyomasztó napi gondok alól felszabadulhatunk általa.

iron-stuff_li.jpeg

Súlyos átkoktól azonban, amik az életünket átszövő rossz gyakorlatokban és elképzelésekben, helytelen megoldási szokásokban nyilvánulnak meg, vagyis leginkább hibás döntésekben manifesztálódnak – betetőzve a sikertelen élethelyzeteinket –, ezektől megszabadulni nem megy egyik napról a másikra. Senkit nem akarok elkeseríteni, de tapasztalataim szerint kb. 10-15 évbe kerül, mire egy elsőgenerációs kereszténynek az élete úgy-ahogy helyreáll, a megtérése után. Ezt a folyamatot leginkább azzal lehet felgyorsítani, ha az ember erősen odaszánja magát arra, hogy a bibliai igazságokat megismerje, és a gyakorlatba is átültesse. Ahogy Isten a Bibliában mondja: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” Nem lehet tehát a mennyből származó áldásokba belekerülni anélkül, hogy elsajátítanánk Isten gondolkodásmódját.

Ehhez pedig taníthatóvá kell válnunk. Olyan emberekké, akik nem ragaszkodnak a saját, szennyes igazságukhoz, hanem minden nap kapitulálnak Isten szavai előtt. Ez nem mást jelent, mint teljes szívünkből elfogadni és magukévá tenni a bibliai igazságokat, a hétköznapi hozzáállásukban és cselekvéseikben is. És hála Istennek, nem vagyunk ebben magunkra hagyva! Ezen az úton vezetnek minket és segítenek nekünk Isten felkent emberei, a prédikátorok és tanítók. Ezért olyan fontos a megtérésünk után beintegrálódni egy színvonalas gyülekezetbe, ahol nem tévképzetek szülte hamis tanításokkal, vagy emberi okoskodások hitető beszédeivel, hanem Isten Szelleme által inspirált, hatékony üzenetekkel rombolják bennünk – akár évtizedeken át –, az őseinktől örökölt helytelen vélekedéseinket. Én nagyon hálás vagyok ezért a saját gyülekezetemnek, ahol ezeket a sorsfordító igazságokat a magamévá tehettem, és a hétköznapok gyakorlatának szintjén is elsajátíthattam! Minderre egyedül, magamtól sosem lettem volna képes!

amazing-cottage_li.jpeg

Ha tehát végre elkezdünk dolgokról úgy gondolkodni, ahogyan Isten is gondolkodik, akkor el tud indulni a sorsunkban egy komolyabb építkezési folyamat, hiszen onnantól megszűnünk a Mindenható ellen dolgozni az életünkben. Minden bűn, helytelen megoldási kísérlet, egyéni, csökönyös elképzelések, magunk választotta utak, csak akadályozzák az életünkben Isten erejének felszabadulását. Értsük meg tehát, amit korábban is írtam: minden problémánknak mi magunk, és a felmenőink vagyunk az okozói! Ha úgy élnénk, ha mindenben úgy gondolkodnánk, ahogy a Teremtő megkívánja, nem lennének megoldatlan gondok az életünkben. A makacs bajainkat, az elhúzódó problémáinkat mi magunk okozzuk azáltal, hogy a szüleinktől, őseinktől, társadalomtól ránk ruházott, torz gondolkodásmód szerint rendezzük be a hétköznapjainkat.

Ha azonban hajlandók vagyunk megváltozni, és megújítani az életfelfogásunkat Isten Igéje szerint, akkor az igazság szabaddá tesz minket, minden területen! Erre egészen biztosan számíthatunk! Jézus Krisztusban nem fogunk csalódni! De türelmesnek kell magunkhoz lennünk, mert a megörökölt évszázados tévelygések helytelen gyakorlatait nem lehet csak úgy, csettintésre a személyiségünkről levedleni. Ehhez bizony szükséges jó néhány év, nekünk pedig az áldásokba vezető út átmeneti időszakában sem szabad megkeseredve feladnunk a harcot. Ki kell tartanunk, míg végre meglátjuk az Ígéret Földjét a saját szemünkkel, a saját életünkben is! Addig azonban küzdelmes évek várnak ránk, amikben keményen állnunk kell a sarat.

„Itt állok, mást nem tehetek. Isten segítsen! Ámen.” – mondta a hit nagy hőse, Luther Márton. Láthatjuk tehát, hogy nem vagyunk egyedül a harcban, mindenkinek kijut jóból és küzdelemből egyaránt. A csatáinkat azonban ne tekintsük rossznak, mert általuk válhatunk kiváló emberekké: alkalmassá az Isten által ránk kiszabott feladatok betöltésére.

long-way_li.jpeg