Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Test és pénz: a két legfontosabb érték ezen a világon (3)

2018.08.17

nice-old-age2.jpgTapasztalataim szerint a napirendünk a legjobb barátunk az Úr és a házastársunk után. Derek Prince – a nagyformátumú keresztény tanító – több alkalommal is erősen hangsúlyozta, hogy a lustaság az egyik legjelentősebb bűn, mely a keresztény emberi sorsok megrontásáért felelős. Hogy a paráznaság, házasságtörés, hazugság, lopás, csalás, okkultizmus nagyhatású és messze kerülendő bűnök, azt már a legfiatalabb keresztények is félelemmel emlegetik. De hogy a lustaság is követi ezeket, arra csak igen kevesen gondolnak. És folytassuk tovább a sort a falánksággal, hiszen a cégéres érzéki bűnök elhagyása után sok keresztény az evésben találja meg a vigasztaló örömöt elgyötört lelke számára. Nem elég tehát a megtérésünk után elhagyni a legsúlyosabb bűnöket; a jellemünk uralkodó tendenciáit is folyamatos vizsgálat alatt kell tartanunk, ha olyan életmódot szeretnénk kialakítani, ami hosszútávon is működőképes Isten szolgálatában.

 

Vannak olyan emberek – főleg asszonyok, anyák, feleségek – akik a szorgoskodásból éjt nappallá téve ki sem látnak. Ők képviselik a másik végletet, hiszen az sem normális, ha az ember képtelen a szombatnap megtartására, vagyis a teste hetente esedékes-, jól megérdemelt kényeztető pihentetésére. Aki azonban a testét annyit kényezteti, hogy emiatt az évek során semmilyen előremutató fejlődés nem tapasztalható az életében (pl. hat év alatt sem képes befejezni egy hároméves egyetemet, kicsempézni a fürdőszobát, felépíteni a kerti tárolót, levágni a füvet a telkén, stb.), annak bizony nagy szüksége van a megújulásra. A restség nem lehet egy hívő ember kenyere, hiszen Isten minket munkatársaknak hívott el.

 

A lustaság, a restség pedig kéz a kézben jár a halogatással. A patópáli ej-ráérünk-arra-még hozzáállás tipikus vészjelzője egy ember helytelen életmódjának. Bármilyen feladat essen is be az ajtón, az mindig (MINDIG!) későbbre van halasztva, mert olyan soha nincs, hogy most rögtön nekilátunk. Ugye senkinek nem kell magyaráznom, milyen káros ez a növekedés és fejlődés szempontjából? Persze az is előfordul, hogy valaki szereti az állóvizet, ezért meg akar maradni azon a szinten, abban a posványban, a jól megszokott büdös mocsárban, ahová az ördög éppen leragasztotta. Így is lehet éppen élni, csak nem érdemes. Mert amikor az ilyen emberek mellett elhúznak a győztesek – akár nyúl a teknősbéka mellett – akkor garantáltan beindul náluk a keserű irigykedés. Milyen emberek akartok lenni, testvéreim? Akik irigykednek, vagy akiket irigyelnek? Én inkább az utóbbit választanám..

 

Ezért rendszeresen megszerkesztek a magam számára egy szorgos napirendet. Ebbe minden olyan dolgot belefoglalok, ami az életem adott időszakában fontos és odafigyelést igényel. Nem lehet persze mindig-mindenben tökéletesen helytállni, de vannak alapvető, lényeges területek. Véleményem szerint ezek a következők: imádkozás, Biblia-olvasás, szellemi harc, böjt, istentisztelet látogatás, tanulás, gyermekek ideje, testedzés, házasélet, munka. Ezekben naponta-, illetve hetente többször mindenképpen gyakorolnunk kell magunkat! Szerintem ezek olyan alapvető tevékenységek, melyekből ha csak egyet is elhanyagolunk hosszabb időn keresztül, az igen hátrányosan befolyásolja a sorsunkat, megakadályozza sikeressé válásunkat, a sikerekben való megmaradásunkat.

 

A szellemi tevékenységek fontossága mellett – mint az imádkozás, Biblia-olvasás, szellemi harc, böjt, istentisztelet látogatás – talán nem szükséges szót emelnem, mindazonáltal egy-két külön bejegyzést mindenképpen megérdemelnek. Ezért folytassuk most a sort a tanulással. Tanulni szerintem mindig kell valamit; pl. új nyelvet, verseket, bibliai tanításokat, új tevékenységeket, amilyen például az úszás, autóvezetés, kertészeti ismeretek, kézimunka, hangszer, stb. Ami éppen az érdeklődési körünkbe esik, amire aktuálisan felindít az Úr.

 

A gyermekeinkkel pedig mindig kell egy cseppnyi saját időt tölteni, ami a hétköznapi hajtásban nyilván nem feltétlenül nyúlhat túlzottan hosszúra, de tapasztalataim szerint húsz percért - fél óráért is nagyon hálásak tudnak lenni, és jelentősen meg is látszik az életükön ennek hatása. Ebből a szempontból jó dolognak tartom az esti felolvasásokat, pl. Bibliából vagy valami jó kis ifjúsági regényből. De ugyanilyen hatékonyak lehetnek az esti közös vacsorák is, melyeken a család minden tagja rendszeresen részt vesz, szigorú TV/mobil/zene/tablet tilalom mellett. (...)

 

folytatás következik