Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Test és pénz: a két legfontosabb érték ezen a világon (2)

2018.08.08

nice-old-age3.jpgSzeretem ezt a bibliai verset, és teljes mértékben azonosulok vele: „Mert, míg a test edzése kevés haszonnal jár, az istenfélelem mindenben hasznos, hiszen egyaránt tartalmazza a mostani és az eljövendő élet ígéretét is.” (I.Timóteus 4:8; új fordítás). Mélységesen elhibázottnak tartom azonban azt a hozzáállást, mellyel némelyek ennek a bibliai igazságnak a hangoztatása által igyekeznek felmentést találni saját lusta életmódjukra. Hiszen Pál apostol későbbi szavaiból világosan kiderül, hogy ami a keresztény életmódot illeti, nagy hangsúlyt kell helyeznünk a fegyelmezettségre: „Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.” (II.Timóteus 2:4).

 

Ferenc József császárról feljegyezte a történelmi emlékezet, hogy igen katonás és fegyelmezett napirend szerint élte az életét, hivalkodástól és fényűzéstől mentesen, holott helyzeténél fogva egészen másként is tehetett volna. Amikor először olvastam erről, mély benyomást gyakorolt rám ez az elkötelezett és tudatos élet:

 

„Ha valaki szeretne sokat tudni Ferenc Józsefről, elég, ha elmegy a Hofburgba, ahol az egyik legnépszerűbb turistacélpont a császár dolgozószobája. Meglepően puritán látvány tárul a látogatók elé - annak ellenére, hogy a több mint 50 millió lakosú birodalmat irányító uralkodó napjai legnagyobb részét ebben a helyiségben töltötte. A dolgozószobájából nyíló egyablakos hálóban aludt egy tábori vaságyon. Általában hajnali ötkor, idősebb korában már négykor felkelt, egy gumilavórban megmosdott, majd felöltöztették, utána saját kezűleg megborotválkozott. Egy rövid ima az ágya melletti imazsámolyon, majd immár az íróasztalánál fogyasztotta el kávéból és sonkás kifliből, esetleg egy kanál aludttejből álló reggelijét, és munkához látott. (...) Rendkívül puritán módon öltözködött: többnyire katonai uniformist viselt, ritkán hordott civil ruhát. A császári koronát soha nem vette fel.” (részlet Nagy György: A császár nem telefonál c. írásából)

 

Tisztában kell lennünk tehát azzal  – ahogy már korábban is írtam – mi végre vagyunk ezen a világon. Isten mindannyiunkat céllal helyezett bele ebbe a földi létezésbe, és korántsem mindegy, hogy milyen eredménnyel végezzük el, vagy elvégezzük-e egyáltalán az életfeladatainkat. Mert ahogy az nemrégiben egy kiváló keresztény prédikátor tanításában is elhangzott: ha egy ember nem áll be az Istentől számára kirendelt helyre és engedetlen az elhívása iránt, akkor Istennek kb. 20-25 évbe kerül, mire ennek az embernek a helyére kinevel egy ugyanolyan kvalitásokkal rendelkező másik személyt. Ezért tartom tehát mindennél fontosabbnak, hogy megismerjük az Istentől rendelt szolgálatunkat, minél gyorsabban alkalmassá váljunk ennek betöltésére, és fegyelmezett – akár katonás – életmód árán mindent megtegyünk a számunkra kirendelt feladatok elvégzésére. Hogy – Sámuel prófétához hasonlóan  egy cseppet se hagyjunk leesni a földre. (I.Sámuel 3:19)

 

Mai napon Pál apostolnak a Timóteushoz írt leveleit olvasgatva erősen megérintettek azok a mondatok, melyeket az idősödő apostol – aki felkészült az életből való elkötözésre – saját földi pályafutásáról írt: „Mert én most már kiöntetem italáldozatul, elérkezett felszabadulásom ideje. Végigharcoltam a szép harcot, befutottam a célba, megőriztem a hitet: annyi maradt még, hogy félre van téve számomra az igazságosság koszorúja, melyet átad nekem az Úr, az igazságos bíró azon a napon – persze nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki vágyik az Ő megjelenésére.” (II.Timóteus 4:7-8; új fordítás).

 

Ahogy ezeket a sorokat elolvastam, egy ima fakadt fel a szívemből: „Uram! Add meg nekem, hogy ezeket a mondatokat az elköltözésemkor én is elmondhassam majd magamról!”. Hisz milyen hatalmas jelentőségű sorok ezek: bennük van az egész keresztény emberi sors kvintesszenciája! Ha nem úgy élünk, hogy mikor menni kell, ezeket az igazságokat mi is elmondhassuk magunkról, akkor bizony hiábavalóságokkal töltöttük el a földi életünket! Ha erre gondolok, akkor én egy sohasem csillapodó erős belső sürgetést érzek, hogy tegyek még többet, csináljam még jobban, éljek odaszántabban, imádkozzak és harcoljak keményebben...

 

Istenem, Te adj nekem erőt ehhez!

 

Mindezek fényében pedig úgy gondolom, hogy a szellemünk szárnyalásához bizony szükséges a testünk megfegyelmezése, mely megjelenhet elsőként például az étkezésben és mozgásban, kitűnő alapot adva egy összeszedett harcos keresztény élet megvalósításához. Hiszen bármit is szeretnénk elérni a földi életben, mindenhez fegyelmezettségre van szükségünk. Aki tehát a testét szabadjára engedi, nagyon nehezen fog tudni uralkodni a kívánságai fölött. Nem az értelmetlen és beteges soványságot eredményező diétákról, vagy a felesleges gigászi izmok felpumpálásáról beszélek, ahogy azt a világi emberek olyan nagy buzgalommal teszik, lesajnálva a másként gondolkodókat. Én egy olyan napirend kidolgozására és kitartó megvalósítására buzdítalak benneteket, melyben napi szinten szerepel az étkezésben való mértékletesség gyümölcse, és a rendszeres testmozgás fiatalon tartó áldása. (...)

 

folytatás következik