Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Test és pénz: a két legfontosabb érték ezen a világon (1)

2018.08.02

nice-old-age.jpgTest- és pénzcentrikus kultúrában élünk. Az észbeli képességek, a jellembeli kiválóság, a hagyományos értékek szeretete és tisztelete a legtöbb ember számára felesleges és lenézett dolgok, amikre kár az értékes időt fecsérelni. Ezért azokat az embereket, akik az életükben ezekre helyezik a hangsúlyt, a társadalom többsége lesajnálja és megveti. Mi – keresztények – tehát ebben a világban már ezen az alapon is eleve szánakozásra vagyunk ítélve. Persze ettől mi még nyugodtan alszunk éjjelente, ahogy a frappáns angol mondás is tartja: „Láttál már oroszlánt, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?”. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy a mi szolgálatunk és elhívásunk azok felé a tömegek felé is szól, akik számára a szép test és sok pénz az egyedül követendő értékek ezen a világon.

 

Mit tehetünk tehát, hogy – miként Pál apostol is mondja –  minden módon megtartsunk némelyeket?

 

„Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; a törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. Ezt pedig az evangéliumért teszem, hogy részestárs legyek abban.” (I.Korinthus 9:19-23)

 

Véleményem szerint – pontosan emiatt – aki komolyan veszi az emberek felé való szellemi szolgálatát, annak adnia kell magára. Nagyon tetszik nekem az amerikai keresztény szolgálóknak az a felfogása, hogy minden módon próbálnak – még egészen idős korukban is – vonzó emberek maradni. Hiszen belsőleg is vonzók! Meglátásom szerint belső értékek tekintetében a keresztények a legvonzóbb emberek ezen a világon. Miért is ne lehetnének akkor vonzók külsőleg is!?

 

Fiatal keresztény koromban – jó régen volt már – onnan lehetett a városban felismerni az újjászületett hívő embereket, hogy volt egyfajta sajátos öltözködésük, ami megkülönböztette őket a hétköznapi emberektől. Ezt leginkább a nőkön lehetett megfigyelni, akik egyáltalán nem igyekeztek csinosan járni, sőt. Inkább minden módon szándékukban állt elrejteni nőiességük legapróbb jeleit is. Számomra persze – már akkor is – érthető volt ebbéli igyekezetük motivációja, hiszen mivel meghaltak az illegális érzéki örömök számára, a hétköznapi férfiak felé is azt az üzenetet közvetítették, hogy őket már ne tekintsék potenciális prédának. Azonban ez a megoldás a szolgálatuk tekintetében igencsak kontraproduktívnak bizonyult, hiszen kinek is lehet vonzó egy madárijesztő prédikálása? Beszél hozzám és közben arra gondolok: „Én egyáltalán nem szeretnék ilyenné válni!”? Ebből a szempontból tehát számomra az egyik legfontosabb vers a Bibliában Jézus Krisztus hívőkre vonatkozó imája: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (János 17:15). Meg lehet tehát maradni ebben a világban bűn nélkül úgy is, hogy külsőleg vonzók maradunk a világ szemében azért, hogy minden módon megtartsunk némelyeket.

 

A hitetlen emberek rengeteget tesznek azért, hogy minél tovább vonzók maradjanak az emberek szemében. Pál apostol pedig a hívőket arra figyelmezteti, hogy sokan futnak ugyanazon a versenypályán, de a díjat csak egy viheti haza. „Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.” (I.Korinthus 9:24-25)

 

Nem maradhatunk el hát erőfeszítésekben a hitetlen emberek mögött. Nekünk az életünk minden területén kiválóan kell teljesítenünk, a hétköznapi és szellemi életben egyaránt. Ha számunkra Isten azt a feladatot szabta, hogy életeket mentsünk az ő számára a sátán fogságából, akkor nekünk minden lehetséges eszközünkkel, erőnkkel, kitartásunkkal, hitünkkel azon kell igyekeznünk, hogy ezt a feladatunkat sikeresen betöltsük. Mert nem mondhatjuk azután Jézus Krisztus dicsőséges színe előtt állva: „Uram! Olyan kényelmes volt az a kor, amiben éltünk. Annyi lehetőséget kínált számunkra az élvezetekre. Jókat ehettünk, örülhettünk a testvéreink üdítő társaságának, áldott házasságokat adtál nekünk, amikben nem kellett attól félnünk, hogy a férjünk/feleségünk idegenek után futkos. Miért büntetnél hát minket azért, mert örömmel és hálaadással gyönyörűségünket leltük a tőled kapott áldásokban?”.

 

És valóban: Isten áldásai hálaadással való élvezetre adattak, de nem az elvégzendő feladatok helyett. Emlékezzünk csak meg Dávid király szomorú bukásáról, aki a harc helyett önmagát kényeztetve olyan sűrű és sötét erdőbe jutott, amiből csak halál és pusztulás árán, bánat és szomorúság révén tudott ismét talpra állni és egyenesbe kerülni. Ne akarjunk mi is így járni! Ne tekintsük zsákmánynak, hogy Isten áldásai megjelentek az életünkben. Hogy van elég pénzünk, utazgathatunk, vásárolgathatunk, finomakat ehetünk, áldott házasságban jókat szexelhetünk, hűséges barátokra találhatunk a keresztény testvéreink között. Ezeket nem azért kapjuk Istentől, hogy a legális élvezetek gyönyörei között elfelejtkezzünk a legfontosabb feladatunkról, az életmentésről. Az áldások azért jelennek meg a földi sorsunkban, hogy az Istentől kapott feladatainkat a lehető legjobb helyzetből tudjuk megvalósítani, hűségesen és állhatatosan, hiszen közel van már ennek a világkorszaknak a vége. (...)

 

folytatás következik