Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A SZAKMAI SIKERHEZ VEZETŐ ÚT ALAPJAI (7)

Mivel kezdetben volt az Ige, ami Istennél volt, és Isten volt maga az Ige; minden Általa lett és Nála nélkül semmi sem lett, ami lett, Benne volt az élet és az élet volt az emberek világossága, ezért a földi ember sorsa egyszerűen nem választható szét Isten beszédétől. (János 1:1-5) Olyan lényekként lettünk megteremtve, akiknek a létezése kizárólag Isten Beszéde által definiálható. Nincs tehát Istenen kívül valódi létezésünk, ezért bármit is szeretnénk az életünkben működőképessé tenni, ahhoz vissza kell térnünk a dolgok teremtésben meghatározott lényegéhez. Minden látható, kézzelfogható dolog lényege a láthatatlan Igében van meghatározva a Teremtő Isten által, amit pedig a szabad akaratunkat felhasználva kiragadunk ebből a tökéletesen megszerkesztett rendszerből, azonnal alá lesz rendelve a romlásnak és pusztulásnak.

 

Itt van tehát a kulcsa minden működésképtelen dolog működőképessé tételének a földi sorsunkban. Hiszen ha a testünkből kioperáljuk az egyik szervünket, az többé nem lesz képes ugyanúgy működni. Egy darabig mesterségesen életben tartható, azután menthetetlenül elpusztul. Az emberi élet ugyanilyen. A teremtésben létrehozott emberi létezés szerves egységként van beleágyazva Isten Igéjébe, azon kívül pedig csak ideig-óráig képes vegetálni.

 

A megtérés és újjászületés – víztől és Szent Szellemtől – után tehát egy hívő ember legfontosabb feladata, hogy tanítványává váljon Jézus Krisztusnak. Azáltal tehetjük ugyanis ismét eggyé a létezésünket Isten Igéjével, hogy a Jézus Krisztus megváltásában való hit által helyreállítjuk a kapcsolatunkat a Teremtő Istennel, aki maga az Ige. Erre van az embernek szabad akarata, hogy a saját élete felett rendelkezzen: döntése szerint Istenen kívül tarthatja azt, vagy belehelyezheti Istenbe. Ennek megfelelően fog azután vegetálni vagy a teremtésben meghatározott funkciója szerinti teljességében működni. Mi magunk döntünk tehát és szabadon rendelkezhetünk arról, hogy élünk avagy meghalunk, hogy elköltözésünk után a Mennyben folytatjuk vagy a Pokolban. Az emberi sorsot ugyanis két szuperintelligencia határozhatja meg, az Istené vagy a sátáné. A sátán intelligenciája nem ér fel az Istenével, de az emberi intelligenciát magasan meghaladja. Nincs olyan, hogy az ember ettől a két szuperhatalomtól teljesen függetlenül, önálló indentitásként létezik az univerzumban. Az ördögnek is van egy terve minden ember életére vonatkozóan, amelyet csak akkor képes teljességre vinni, ha lázadó módon nemet mondunk Isten hívására. Ez az ördögi program – aminek lényege a Pokol tüzében elevenen égni, akár egy látszólag sikeres emberi sors után is (lásd Lukács 16:19-31– fogantatásunktól kezdve beindul a sorsunkban. Ezt a programot azonban Jézus Krisztus megváltásának elfogadásával le lehet állítani, a helyébe pedig életbe lehet léptetni az Istentől származó tökéletes tervet.

 

Amikor azonban úgy döntünk, hogy az életünket, földi sorsunkat kiragadjuk a teremtésben meghatározott működési közegéből, akkor a Pokol erői azonnal átveszik a hatalmat a létezésünk fölött, és abba az irányba kezdik húzni-vonni, amerre a Pokol található, vagyis lefelé. A Pokol egy valóságos hely a Föld gyomrában, nem csupán tiri-tarka népmese. Akik jártak már ott – voltak többen, akiket életükben levitt Isten arra a szörnyű helyre csak azért, hogy onnan visszatérve még időben figyelmeztethessék az embereket – azok mind-mind szörnyűségekről, gyötrelmekről, kilátástalanságról, pusztulásról beszélnek (olvassátok csak el Bill Wiese: 23 perc a Pokolban c. könyvét). Amikor tehát önként rálépünk az oda vezető útra, a sorsunk ebbe az irányba fordul. Ez az irány pedig teljes mértékben meg is látszik azután a földi mindennapjainkon: megjelennek a bűnök, gondok, bajok, problémák, betegségek, hiszen a sátán uralkodik az életünk fölött akkor is, ha nem hiszünk benne. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy van szabad választásunk, kinek a kezébe tesszük le a sorsunkat! Jézus Krisztus pontosan azért halt meg a golgothai kereszten, és azért is támadt fel – miután ő maga is lement a Pokolba – hogy megnyissa számunkra az onnan kivezető utat. De ez az út csak addig áll nyitva, míg a Földön élünk; ha elköltözünk a testünkből, ez a lehetőség örökre bezárul előttünk. Ezért kell tehát a hitünket Jézus Krisztus megváltásába helyeznünk, hogy megmenekülhessünk attól a szörnyű helytől.

 

De mondok nektek egy furcsa dolgot: engem hívőként gyakran meg is vigasztal a Pokol létezésének tudata. Hiszen a minket körülvevő mérhetetlen gonoszságot és aljasságot látva az emberi igazságérzetem időnként arra sarkallna, hogy fegyvert ragadjak és mészárlásba fogjak. Véleményem szerint vannak olyan emberek a Földön, akinek nem lenne szabad élniük, akik nélkül ez a világ sokkal jobb hely lenne. De Isten ennek eldöntését, vagy az ezzel kapcsolatos ítélkezést és igazságszolgáltatást nem adta át a hétköznapi embereknek, még a hívő embereknek sem. Egyedül az Államnak van joga a gonoszság megbüntetésére itt a Földön, de sajnos a halálbüntetés eltörlésével ezt a feladatát már nem képes az Isten által megszabott rend szerint ellátni, ami világosan meg is látszik napjaink túlságosan enyhe és gyakran erősen szubjektív bírói gyakorlatában. Így tehát az igazságtalanságokat, a gonosz és aljas emberek virágzását, jólétben való tobzódását, gátlástalan ámokfutását tapasztalva a Pokol létezésének tudata vigasztalást adhat számunkra, mert ha ezek az emberek meg nem térnek, akkor a Pokolban fognak megrohadni, ahol minden aljas tettükért sokszorosan megfizetnek majd. Ezáltal harag és gyűlölködés nélkül élhetjük le a földi életünket, mindenkinek megbocsátva és a legjobbakat kívánva, hogy térjen meg a bűneiből és bánja meg a gonosz tetteit. Én részben a Pokolra nézve tudok megbocsátani az ellenségeimnek is tudván, hogy Isten a gonoszságot nem fogja büntetés nélkül hagyni, csak most még hosszan tűr értünk, hogy minél többen megmenekülhessünk. Gyakran elképzelem, hogy minek is örülnék jobban: ha az ellenségem a Pokolban rohadna el, vagy ha az életét átadva Jézus Krisztusnak és megbánva az ellenem elkövetett gonoszságait, hasznos tagjává válna Isten munkájának, saját létezésével is dicsőítve Őt. Ugye, hogy a második opció sokkal jobban kielégítené az igazságérzetünket? Én legalábbis így gondolom.. De ha erre a gonosz emberek mégsem hajlandók, akkor hát rohadjanak a Pokolban szabad választásuk szerint. Hiszen mindenkinek joga van elkárhozni.

 

Ha azonban szabad akaratunkból Isten mellett tesszük le a voksunkat, akkor az életünk rendbetételéhez egyedül Isten Igéje adhat nekünk megfelelő iránymutatást. Az emberi élet helyes és sikeres működésének használati utasítása ugyanis a Bibliában található. Ha egy értékes műszaki berendezést vásárolunk, a használati utasítás szerint helyezzük üzembe, hiszen nem akarjuk, hogy működésképtelen legyen, vagy idő előtt tönkremenjen. Az emberi élet kézikönyve Isten Igéje. Meg kell tehát ismernünk és értenünk, majd meg kell tanulnunk a gyakorlatban is alkalmazni ahhoz, hogy az életünk működése helyreálljon. Ebben pedig még csak magunkra sem vagyunk hagyva, hiszen a Szent Szellem szüntelenül a rendelkezésünkre áll az Isten Igéjében leírtak értelmezéséhez. Mindent megkaptunk tehát ahhoz, hogy sikeres és áldott földi sorsot építsünk a magunk számára. A hétköznapi életünket ezért úgy kell kialakítanunk az újjászületésünk után, hogy minden egyes napunk napirendjében szerepeljen a használati utasításunk megismerésének, értelmezésének és gyakorlati életbe való átültetésének programja.

Ezeket pedig imádkozás, Biblia olvasás, rendszeres böjtölés és/vagy virrasztás, rendszeres istentiszteletre járás és szellemi harc által gyakorolhatjuk. (…)

 

folytatás következik