Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A SZAKMAI SIKERHEZ VEZETŐ ÚT ALAPJAI (6)

Az előzőekben áttekintettük, hogy milyen képességeket és készségeket kell magunkban kifejlesztenünk ahhoz – Isten segítségével – hogy legyen esélyünk egy sikeres szakmai pálya betöltésére, amely az anyagi felemelkedésnek talán a legbiztosabb módja jelenkori társadalmunkban. Persze nem állítom, hogy az egyetlen módja, hiszen Isten vezetése szerint más életpályák is léteznek. Vannak kiváló üzleti vénával megáldott emberek, akiknek a pénzcsinálás a vérükben van. Több ilyen embert is ismerek a gyülekezetünkben, akik képesek voltak becsületes úton nagy vagyonok megszerzésére, és nagy összegekkel támogatják Isten munkáját is. Sokan irigylik őket emiatt, én azonban nem tartozom az irigyeik közé.

 

Persze, nyilván nagyszerű érzés lehet, hogy az ember bármit megvehet magának, amit csak a szeme-szája megkíván. Azonban a nagy vagyon, nagy felelősséggel is jár. A pénz befektetése, az azzal való bölcs sáfárkodás, a rengeteg alkalmazottal kapcsolatos felelősség óriási teher lehet ezeknek az embereknek a vállán. Ezért én mindig azt mondom Istennek az imáimban, amit Agurtól tanultam a Bibliában: „A hiábavalóságot és hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem: táplálj engem hozzám illő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig elszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! (Példabeszédek 30:8-9)

 

Véleményem szerint nem mindenkinek való tehát a nagy vagyon, de mindenkinek való a bőség és biztos egzisztencia. Isten egyáltalán nem akarja, hogy szegénységben éljünk, hogy ne legyünk képesek időben kifizetni a számláinkat, hogy ne legyen egy tisztességesen berendezett, jól megépített meleg otthonunk, és ne tudjunk szépen kulturáltan felöltözni, az időjárásnak megfelelően. Vagy ne tudjunk a gyerekeinknek pelenkát, tápszert, cipőt, kabátot venni, az iskolába rendes táskát, tolltartót, írószert. És azt sem akarja, hogy ne legyen egy tágas megbízható autónk, amibe az egész család befér, és amivel el tud menni bárhová a dolgai után. Ha még nincs az ember ezen a szinten, hát kétségtelenül áldásokra van szüksége Istentől, és az anyagi életében áttöréseket kell elérnie. Mert szerintem ezek alapvetők a mai társadalmukban, hogy a földi létezését mindenki méltósággal viselhesse. Megalázó és kiszolgáltatott pénzügyi helyzetek, lealacsonyító kicsinyes garasoskodások, anyagi korlátok által behatárolt létezés, adósságok nyomasztói terhei: ezek bizony nem Istentől vannak, és nem is az ő akarata szerint jelennek meg az emberek életében, így ezekből mindenkinek kétségtelenül ki kell törnie. Ezen felüli nagyobb áldás viszont szerintem már nem a mi vágyainkon múlik. Én részemről akkora pénzösszeg felett szeretnék diszponálni, ami biztosítja a családunk minden tagja számára azt a szabadságot, amit a hétköznapi gondoktól és bajoktól mentes egyházi szolgálat megkövetel. Persze mindenkinek más az étvágya anyagi területen, ezért olyan célokat kell kitűznünk magunk elé, hogy végül elmondhassuk magunkról: mindenben, mindenkor teljes megelégedettségünk van, és minden jótéteményre – amire Isten felindít bennünket – bővölködünk.

 

Ha tehát ki akarunk törni a szegénységből Isten segítségével, akkor először meg kell tanulnunk, milyen elvárásokat fogalmaz meg felénk az Úr a Bibliában (ezekkel kapcsolatban már írtam korábban, hogy a jobb gyülekezetekben, az interneten és könyvek formájában elérhetők az ezzel kapcsolatos tanítások; pl. Kenneth Copeland: A bővölködés törvényei). Azután pedig véleményem szerint mindenkinek érdemes megvizsgálnia, hogy mi van még a házában. Mikor Elizeus prófétától egy özvegyasszony segítséget kért, mert a férje halála után anyagilag nagyon nehéz helyzetbe került, a próféta azt kérdezte tőle: „Mi van a te házadban?” (II.Királyok 4: 1-7), majd a házában még megmaradt kevés olajat felhasználva Isten csodát tett az asszony érdekében és megmentette őt a teljes elszegényedéstől, a gyermekeit pedig a rabszolga sorstól. Véleményem szerint ez a kulcskérdés, amikor bibliai elvek szerint szeretne az ember a szegénységből kitörni: mi van a házunkban? Miből lehet a már meglévő dolgok közül pénzt csinálni, milyen lehetőségekkel rendelkezünk. Ha tudunk például varrni, kötni, főzni, fúrni, faragni, szerelni; értünk a növényekhez, állatokhoz; jók vagyunk a számítógépes dolgokban, esetleg beszélünk nyelveket, vagy van egy kis földünk, amit megművelhetünk, stb.; ezekből – Isten vezetése szerint az Ő ötleteit megragadva – máris szert tehetünk annyi bevétel-kiegészítésre, ami biztosítja számunkra az áldásba vezető úthoz szükséges megélhetést. Ez persze még nem feltétlenül jelent hosszútávú tökéletes megoldást, de a nyomasztó napi gondok alól felszabadulhatunk általuk.

 

Súlyos átkoktól, az életünkben korábban jelen lévő rossz gyakorlatoktól, elképzelésektől, helytelen megoldási szokásoktól megszabadulni nem megy egyik napról a másikra. Senkit nem akarok elkeseríteni, de tapasztalataim szerint kb.10-15 évbe kerül, mire egy első generációs kereszténynek az élete úgy-ahogy helyrejön a megtérése után. Ezt a folyamatot leginkább azzal lehet felgyorsítani, ha az ember erősen odaszánja magát arra, hogy a bibliai igazságokat megismerje és a gyakorlatba átültesse. Ahogy ezt a témát is a következő igével kezdtem: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). Nem lehet tehát Istentől származó áldásokba belekerülni anélkül, hogy az adott területen elsajátítanánk Isten gondolkodásmódját. Ehhez azonban taníthatóvá kell válnunk, olyan emberekké, akik nem ragaszkodnak a saját szennyes igazságukhoz, hanem minden nap kapitulálnak Isten szavai előtt, és teljes mértékben szívükből elfogadják, majd magukévá teszik azokat. Amikor pedig elkezdünk dolgokról úgy gondolkodni, ahogyan Isten, akkor tud az életünkben elkezdődni egy komolyabb építkezési folyamat, hiszen onnantól megszűnünk Isten ellen dolgozni. Minden bűn, helytelen megoldás, egyéni elképzelések, magunk választotta utak akadályozzák az életünkben az Ő erejének felszabadulását. Értsük meg tehát, amit már korábban is írtam: minden problémánknak mi magunk és a felmenőink vagyunk az okozói. Ha úgy élnénk, ahogy Ő mondja, ha úgy gondolkodnánk dolgokról, ahogy Ő gondolkodik, nem lennének problémák az életünkben. A problémákat mi magunk okozzuk azzal, hogy a szüleinktől, őseinktől örökölt torz gondolkodásmód és életmód szerint rendezzük be az életünket. Ha azonban hajlandók vagyunk megváltozni Isten Igéje szerint, akkor az igazság szabaddá tesz bennünket minden területen. Erre egészen biztosan számíthatunk! De türelmesnek kell lennünk magunkhoz, mert évszázados helytelen gyakorlatokat nem lehet csak úgy, egyetlen csettintésre átformálni. Ehhez kell bizony jó pár év, és nekünk ezekben az áldásba tartó úton töltött átmeneti években sem szabad megkeseredve feladnunk a küzdelmet. Ki kell tartanunk egészen addig, amíg meglátjuk az Ígéret Földjét a saját szemünkkel, a saját életünkben. Addig viszont harcos évek várnak ránk, amikben keményen állnunk kell a sarat. „Itt állok, másként nem tehetek. Isten segítsen meg! Ámen” – mondta a hit nagy hőse, Luther Márton. Láthatjuk tehát, hogy nem vagyunk egyedül a harcban. Mindenkinek kijut a jóból. És hogy miért gondolom a harcot jónak? Mert gyökeresen megváltozunk általa, jobb emberekké válunk, alkalmassá az Isten által ránk kiszabott feladatok elvégzésére. (…)

 

– folytatás következik –