Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A szakmai sikerhez vezető út alapjai (1)

„Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6)

„És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.” (Példabeszédek 24:4)

 

Mondhatom: a tanulás keserves dolog, legyen szó akár egy hétköznapi szakma elsajátításáról vagy az Isten tudományában való jártasság megszerzéséről. Nem véletlen tehát, hogy igazán nagytudású szakemberekből manapság egy sem lézeng a munkanélküliek piacán, az egyházban pedig ritkán találkozunk a Bibliát kiválóan ismerő és értő, kiművelt főkkel.

 

Ebben az írásomban elsősorban a hétköznapi tapasztalataimat szeretném veletek megosztani arról, hogyan lehet a megtérésünk után újjáépíteni és sikeressé tenni korábbi elrontott életünket. Mert azt a tényt sajnos minden friss keresztény hamar megtapasztalja, hogy a megtéréssel és újjászületéssel nem oldódnak meg automatikusan az életünket sújtó korábbi problémák. A szellemünk szárnyal ugyan, de a földi életünk – talán egy kezdeti kegyelmi időszakot kivéve, mikor az Isten a karján hordoz bennünket, akár a szopós bárányokat – bizony továbbra is tele van nehézségekkel és kihívásokkal. Az a csüggedés és keserűség pedig, ami ezekkel a szomorú körülményekkel kapcsolatban elfogja az embert, szinte minden esetben az Isten hibáztatásában csúcsosodik ki. Pedig igazán mondhatom: a gondjainkról és bajainkról nem Isten tehet, hanem kizárólag mi magunk és istentelen őseink, három-négy generációra visszamenőleg.

 

A megtérésünk után azért nem oldódik meg egycsapásra minden problémánk – holott Isten erre kétség nélkül képes lenne – mert a Teremtőnek szüksége van ránk, hogy rajtunk keresztül nagy dolgokat vigyen véghez a Földön. Egy magunkfajta hitvány ember pedig - aki a sötét világból éppen csak kiszakadt, és vaskos bűnöktől megnyomorított - akit az ördög generációk óta csak lealjasított és kihasznált, nem képes Isten szolgájává válni, csak gyökeres jellemfejlődés által. Meg kell változnunk, kiválósággá kell érnünk a megtérésünk után ahhoz, hogy Isten ránk bízhasson különféle szent feladatokat, és az ezekhez szükséges erős kenetet, amely falakat rombol a sátán királyságában.

 

A megtérésünket követő kezdeti – 10-15 éves – időszakra tehát nem szabad úgy tekintenünk, mint a nyomorúság és hiábavaló küzdelmek időszakára, hanem mint egy harci kiképzésre, ami által olyan kivételes emberekké válhatunk, akikre Isten a Világmindenség jövőjét nyugodt szívvel rábízhatja. Hitvány, aljas, hazug, megbízhatatlan, lusta, hanyag, gyenge, kicsinyes, szívtelen, kérlelhetetlen, rágalmazó, arrogáns, lázadó, engedetlen, agresszív, démonok által bűnökbe hajszolható embereknek nem fogja Isten a kincseit odavetni. Fel kell nőnünk a magasztos feladathoz, hogy Isten értékeinek hordozóivá válhassunk ebben a harag és ítélet alá rekesztett világban. A gondtalan békesség pedig éppen hogy nem segítené - hanem inkább gátolná - az életünkben ezt a nemes folyamatot (olvassátok csak el, mit mond a Biblia a gazdag és gondtalan életet élő emberek sorsáról).

 

Az áldásokba való bekerülés folyamatában tehát először a természetünknek-, a jellemünknek kell átformálódnia, amit azután a körülményeinkben is bizonyosan követni fognak pozitív fordulatok. Ezáltal gondoskodik Isten arról, hogy elkerülhessük a hívő életünkben az ördög által felállított csapdákat és az általa eltervezett bukást. Isten szemében kiválóvá válni pedig nem megy egyik napról a másikra. A sikeres élethez vezető úton az első és legfontosabb képességek, amiket – Isten segítségével – minél előbb el kell sajátítanunk – a türelem és taníthatóság. (…)

 

– folytatás következik –