Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Éhség vs. ehetnék: tanuljuk megkülönböztetni!

2019.05.24

Éhség és ehetnék: két különböző dolog. Szerintem a fogynivágyóknak ezt kell először megtanulniuk, mert fontosabb minden diétás tanácsnál: az éhség jó, az ehetnék ellenben rossz. Az éhség a barátunk, hiszen a testünk egy alapvető szükségére figyelmeztet. Az ehetnék viszont az ellenségünk, hiszen a felettünk uralkodni vágyó káros kívánságok előfutára. Az ehetnék véleményem szerint a terhesség alatt és a nehéz napokon érdemel némi méltánylást, egyébként pedig abszolút káros a fogyásunkra nézve, ezért mindenáron uralkodunk kell rajta.

 

garfield.gif

 

 

Ha éhes vagyok, eszem. Ha viszont csak ehetnékem van, ellenállok: ez a mértékletes életmód alapja, amely megkímél az elhízástól.

 

Én mindig is ezen a ponton vallottam korábban kudarcot, ugyanis meglehetősen élvezem az étkezéseket. Bevallom, régebben a falánkságból is szabadulnom kellett. Nem hiába intek mindenkit, akinek még nincs problémája a súlyfelesleggel: ha szeret enni, akkor igyekezzen ezt a hajlamát mértékletességgel és testmozgással kordában tartani, mert minél tovább engedünk teret neki, annál nehezebb lesz rajta utólag változtatnunk.

 

Fiatal lányként nagyon sovány és sportos voltam. Aztán a korábban űzött labdasportokat az első terhességem alatt abba kellett hagynom. Mivel azelőtt soha nem voltak súlyproblémáim, sőt inkább híznom kellett volna, ezért nem éreztem szükségét az étkezési szokásaim megváltoztatásának. Igen ám, de felhagyva a sportolással, kívánós kismamaként éppen nem a súlyom gyarapodása izgatott. Ettem, amit és amikor megkívántam. Aztán megszületett az első gyermekünk, akinek az elválasztását követően ismét sportolni kezdtem. De a korábbi elkötelezettségemet a mozgás iránt már nem sikerült visszaszereznem. Kemény és harcos évek következtek ezután a családunk egzisztenciateremtésében, majd újabb szülések és tíz évnyi görnyedés a könyvek fölött. A mozgás egyre kevesebb lett, míg az unaloműző és vidámító falatozások egyre gyakoribbakká váltak. A súlyom gyarapodása pedig zavartalanul folytatódott.

 

nagy-villa.jpg

 

Ám egyszer csak eljött az ideje, hogy a könyvekből hosszú évek alatt megszerzett tudást kétkezi feladatokba is átültessem (csodálatos szakmát választottam, ami azonban erősen gyakorlat-orientált, tehát az irodai ücsörgéstől igencsak távol esik), de a korábbi mozgásszegény és jóétvágyú életmódom torz gyümölcsei mind a fejemre hullottak. És bár a tunyasággal újdonsült kertem napi két-három órás gondozása révén sikerült leszámolnom, az étkezési szokásaim felett már sokkal nehezebb volt az uralmat visszaszereznem. Ha fiatalon erre valaki felhívja a figyelmemet, hogy ezen a két területen nem szabad a gyeplőt a lovak közé hajítanom, talán minden másként alakul.

 

De hiszen nincs még későn, míg az ember él, addig minden nap egy új esély a változtatásra! Bármikor elszánhatjuk magunkat rá, hogy búcsút mondjunk az életünkhöz makacsul ragaszkodó helytelen szokásoknak. Hiszem, hogy az emberi akaratban hatalmas erő van! De ha ennek tetejébe még Isten támogatását is sikerül megnyernünk az ügyünk számára, akkor Vele együtt egyszerűen verhetetlenek vagyunk!

 

teazas.jpg

 

Ez tehát a következő időszak feladata számomra, hogy megtanuljam az éhséget az ehetnéktől elválasztani. Ha fogyni szeretnék, akkor az ehetnékre egyszerűen nemet kell mondanom. Esetleg ihatok ilyenkor egy csésze teát (Dilmah prémium teái fantasztikusak!), ehetek egy kis darab sajtot vagy egy marék diákcsemegét (Tesco ömlesztett/lédig diákcsemegéje világbajnok!), így a testem sóvárgását elnémíthatom.

 

Tudom én jól: mindez szépen hangzik elméletben, de vajon működik majd a gyakorlatban is?

 

Ezt persze biztosan nem tudhatom, de ígérem: mindenről őszintén beszámolok!

 

Addig is tartsatok ki velem, mert ha a súlyfeleslegünk leadása által akár csak 5 évvel is meghosszabbítjuk a földi pályafutásunkat, úgy minden küzdelmünk, melyet a kívánságaink ellen folytattunk, már elnyerte értelmét!

 

Barátaim, győztesek vagyunk! Csatára fel!

 

tenyleg-mem_2.jpg