Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Az archívum

Cikkek találhatók

Szenvedélyes elkötelezettség (1.részlet)

2018.06.23

| Menüpont: KULISSZÁK

Részlet készülő új regényemből..

7.jpg

 

RÓLAM

2018.06.23

 

Az utolsó interjú C.S.Lewissal

2018.06.23

| Menüpont: BLOG

cs-lewis.jpg"Wirt: Lewis professzor, ha lenne egy fiatal barátja, aki keresztény témákról szeretne írni, mit tanácsolna neki, hogyan készüljön fel a feladatra?
Lewis: Azt mondanám, hogy ha valaki a kémiáról akar írni, kémiát tanul. Ugyanez igaz a kereszténységre is. De magáról a mesterségről szólva, nem tudom, hogyan adjak valakinek tanácsot az írással kapcsolatban, hiszen az tehetség és érdeklődés kérdése. Úgy hiszem, hogy azon ember válhat igazi íróvá, akit nagyon erősen megérint a dolog. Az írás olyan, mint a vágy, vagy a vakarózás, amikor viszketünk. Egy nagyon erős impulzus eredményeként jön létre, és ha ránk tör, akkor utat kell engednünk neki."

 

Szenvedélyes elkötelezettség (2.részlet)

2018.07.08

| Menüpont: KULISSZÁK

Részlet készülő új regényemből...

6.jpg

 

Az univerzum túlsó oldalán (1.részlet)

2018.08.09

| Menüpont: KULISSZÁK

Részlet készülő új regényemből...

4.jpg

 

Szenvedélyes elkötelezettség (3.részlet)

2018.09.16

| Menüpont: KULISSZÁK

Részlet készülő új regényemből...

5.jpg

 

Az én hercegem, fehér lovon

2018.10.04

| Menüpont: BLOG

me.jpgAmikor az életünket átadjuk Jézus Krisztusnak, Ő azonnal munkába kezd bennünk; ezt minden frissen megtért hívő ember kétség nélkül megtapasztalja.

 

Én a megtérésem dátumaként 1993-at szoktam megjelölni, mert innentől volt a hívő életem egy elkötelezett, valódi keresztény élet. Valójában azonban három évvel korábban, 1990-ben adtam át az életemet Jézus Krisztusnak, a középiskolás éveim alatt. Akkor az egyik osztálytársam hívott el a gyülekezetbe – ahová egyébként a mai napig is járok. Nagyon furcsa és ijesztő volt számomra akkor ez az élmény, főleg a templomok szakrális légköre után, ez azonban nem tudott engem visszatartani attól, hogy az első megtérésre felhíváskor kisétáljak a színpad elé. Tiszta feketébe voltam öltözve és egy saját kezűleg horgolt miniszoknyát viseltem, amiben – bár senki nem tette szóvá, mégis – rendkívül kényelmetlenül éreztem magam. Ezért a hatalmas hosszú, fekete télikabátomban ültem végig az istentiszteletet, és abban is mentem ki a megtérő imára...

 

Prófétikus wc-deszkák

2018.10.14

| Menüpont: BLOG

vilagitotorony.jpgErősen gondolkodtam, megírjam-e ezt a történetet. Aztán úgy döntöttem: bevállalom. A sztori tanulsága igen szimpla, de annál üdítőbb: egy hívő ember bármiből képes lehet tanulni.

 

Az úgy esett, hogy a családunk évek óta használt, remekbe szabott wc-deszkája tönkrement. Gyönyörű napraforgós rétet ábrázolt, zöld-sárga csodás mesevilággal, aminek látványa már a kényszerű panelévek alatt is egy szebb jövő reménységével hatotta át a szívünket. A wc-deszka üzenetét csak egy bolond nem értette volna meg: „Nekünk is lesz egyszer kertes otthonunk!”. Aztán teltek az évek és a wc-deszka által közvetített prófécia beteljesedett: Isten megáldott minket a tökéletes hellyel, ahol igazi otthont építhettünk magunknak. Az Istentől rendelt utunk egy erdős-dombos vidékre vezetett, ahol a napraforgós rétek világa karnyújtásnyi közelségben zümmögött. Gyönyörű kilátás, idilli környezet, pontosan olyan, amilyenre egész életünkben vágytunk. A napraforgós wc-deszka természetesen ide is átköltözött velünk, de bármennyire ragaszkodtunk is hozzá, az évek során betöltötte küldetését, így ideje lejárt, mennie kellett...

 

Szenvedélyes elkötelezettség (4.részlet)

2018.10.20

| Menüpont: KULISSZÁK

Részlet készülő új regényemből..

10.jpg

 

Borítóterv

2018.10.24

| Menüpont: KULISSZÁK

Már készülünk a borítótervvel. A könyv ingyenesen letölthető pdf formátumban hamarosan publikálásra kerül a honlapomon. heart

 

borito.pnghatlap.png

 

PADDINGTON, A CSIRKE TARKA PULÓVERBEN

2018.11.17

| Menüpont: BLOG

46492585_249961722367607_634240105522921472_n.jpgAmikor tíz évvel ezelőtt végleg magunk mögött hagytuk a nagyvárost, hogy egy békés, az élő természet uralma alatt virágzó édenben éljünk, sok minden megváltozott az életünkben. Felelősséget kellett vállalnunk új dolgokért, tárgyakért, de leginkább élőlényekért. Nem egy puccos, portaszolgálattal hivalkodó kertvárosban kerestünk magunknak menedéket, hanem egy emberek által szórványosan látogatott érintetlen vidéken. A körülöttünk kiparcellázott telkek tulajdonosai leginkább csak a hétvégéken tiszteltek meg bennünket a jelenlétükkel, főként azért, hogy a füvet lekaszálják vagy kertészkedjenek egy keveset. A mi házunk egy nagyobbacska domb tetejére épült, melynek lankáján húzódó földünk vége már jócskán lejtősnek adódott, ám észak-keleti tájolása miatt nem igazán volt alkalmas kertészeti művelésre. Szőlőt tehát nem telepíthettünk rá, esetleg teraszolásban és igénytelen cserjékkel való beültetésben gondolkodhattunk, ami – lássuk be – egy majd kétszáz négyzetméteres területen azért pazarlásnak számít. Mivel sokáig nem tudtuk eldönteni, mihez kezdjünk vele, a szomszédokhoz hasonlóan mi is csak a füvet nyírtuk rajta bosszankodva, hiszen ennyivel is kevesebb hasznosítható földterület állt rendelkezésünkre.

Aztán egy szép napon beütött nálunk a heuréka: tartsunk rajta tyúkokat!

 

Mappák találhatók

Mappák nem találhatók